Az előző bejegyzésben, mely ITT OLVASHATÓ a festészetben a blokkolás módszeréről és a síkok használatának jelentőségéről írtam. Ebben a bejegyzésben a Ritmusnak a jelentőségéről lesz szó, az emberábrázolás terén. A ritmus megértésének és helyes alkalmazásának nagyon fontos szerepe van az emberábrázolásban.

A ritmus, amely leggyakrabban a zenéhez kapcsolódik, a vizuális művészetekre is alkalmazható. Ezt többféleképpen lehet kifejezni, a szín, a tónus és a forma alapján, minden olyan kifejezésnél, amely kifejezések egyébként szintén megjelennek zenei környezetben is, pl. hangszín, hang tónus stb. A ritmus tehát a festés technikában is, a különböző technikai folyamatok egymáshoz kapcsolódásának, és különbségeinek kifejezésmódjaként is használatos. Akkor alkalmazzuk, ha valamilyen azonos minőség ismétlődését tapasztaljuk egy alkotáson.

Eszerint a definíció szerint, egy alkotáson lehet ritmusa a színeknek, tónusoknak, ecsetvonásoknak, az ábrázolt alak formájának, a képen ismétlődő alakzatoknak stb.

Egy alak ritmusa, a formái által „mozgásnak” tekinthető. A középvonal a póz általános mozgását írja le, és jó kiindulópont a kép ritmusának keresése során. Átmegy az egész alakon, és összekapcsolja az összes formát. Az emberi alak ábrázolásának „jó zeneszerzője” a festő, aki a zeneszerzőhöz hasonlóan, megfelelő ritmusok használatával képes a saját vizuális művét, egy magasabb színvonalra emelni. A festő tehát alkotás közben összekapcsolja ezeket a formákat, olyan vonalakkal, amelyek harmóniát és mozgást mutatnak. A hosszú, kúpos alakzatok ismétlődése, harmonikusan elrendezve, ahogy azt a fenti rajzon láthatjuk, arra szolgálnak, hogy hangsúlyozzák a modell pózában, annak finom, lágy ívét.

Ilja Repin, férfi lábat ábrázoló tanulmány rajzán a ritmus sokkal erőteljesebben érzékelhető. Repin a láb izomzatának anatómiai felépítésében, érzékelhető a ritmus. Ezt a ritmust Repin a forma körvonalain kívűl, a síkok érzékeltetésével mutat be. A síkokat pedig a kép szín értékeinek, fény árnyék hatásainak változtatásával mutatja meg. Repin rajzán jól megfigyelhető, hogy a láb kontúrjának egyik oldalától a másik oldaláig húzódnak azok a képzeletbeli vonalak, melyekkel a ritmus érzékelhetővé válik. A képen az izom formák árnyáktónusai segítenek e képzeletbeli vonalak érzékelésében. Ezek a vonalak mintegy kötélként csavarodnak a lábra, egyfajta ismétlődő rombuszmintás háló szemeit alkotva. Ezáltal egyfajta egységet, is adnak a képnek, amely a harmónia eléréséhez szükséges. Repin ezekkel a vonalakkal segítette elő a képen látható alak lábán az elképzelt mozdulatnak az energiáinak érzékeltetését. A képen szinte tapintható az izmok munkája, dinamikát, erőt, energiát sugározva magából, aminek következtében a szemlélő már-már azt várja, hogy a képen látható láb a valóságban is megmozdul.

A ritmus vizsgálatakor fontos megjegyezni, hogy inkább tervezési elvet jelentenek, nem feltétlenül egy általános érvényű technikának értendőek. Emiatt a ritmus érzékeltetése a képen igen változatos hatású lehet, sokféle módon jelenhet meg. Velázqez  Rokeby Vénusz c. festményén nagy, megszakítás nélküli ritmust érzékelhetünk, amely kilép az alak azaz a konkrét emberábrázolás korlátai közül, és a kép egyéb részein is folytatódik, pl. az ágytakaró ívén és a háttér egyes részein.

Ebből az derül ki, hogy egy képen található ritmus nem csak a kép blokkolásával kialakított síkok által tapasztalható, hanem akár az egész kompozíció szerves részeként is létezhet. Így ez is, csak a ritmusnak az alkotásokon való megjelenítésének sokoldalúságát demonstráló újabb szép példa.

Egon Schiele fenti festményén pont a fenti példáknak az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Schiele a ritmust arra használta az emberábrázolás terén, hogy szándékosan megtörje azt és ezzel okozott egyfajta diszharmóniát a képein, melyek oly jellemzőek voltak rá. Schiele munkássága azt példázza, hogy a ritmus nem csak úgy lehet, fontos egy festményen, hogy jelen van a képen, hanem úgy is ha arra, használjuk, hogy a képen a ritmus megtörését vagy akár hiányát mutatjuk be. Természetesen a ritmus jelentősége a képeken akkor is fontos, ha szándékosan elhagyjuk, hiszen valaminek a hiányát (Schiele esetében pl. a ritmusét), csak akkor tudjuk igazán érzékeltetni, ha ismerjük az ellentétét, és annak fontosságát is.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérlek oszd meg a facebookon is!

Alul a hozzászólások között pedig megoszthatod a gondolataidat a cikkel kapcsolatosan!