Az előző bejegyzésben elmondtam hogyan ért véget a vállalkozásom, és arról is beszéltem milyen esemény indította be nálam a festészettel való intenzívebb foglalkozást.  Ebben a bejegyzésben elmondom, hogyan vált a festészet hobbi helyett megélhetéssé.

Tehát a történetben 2006-2007 telén járunk. Karácsony előtt befejeztem az utolsó lakásfestő munkámat, és közben jó két hónapja már nagyon aktívan festettem, jóformán minden szabadidőmben. Ez idő alatt főleg hétvégeken és hétköznap esténként jutott idő festésre. Anyagi lehetőségek és festékek hiányában előszőr olcsó színezőpasztákkal dolgoztam, majd Lidli áruházban vásárolt szintén olcsó festékekkel. Mivel volt egy csomó színezőpasztám, így akkor éppen akrilfestékeket vettem, mert azokat össze tudtam egymással keverni, hiszen ezek a kötőanyagot is tartalmazó színezőpaszták, lényegében akril festékek, vagy ahhoz nagyon hasonló anyagok. A két ünnep között már nem volt munkám így egész napokat képes voltam a festészettel foglalkozni. hihetetlen lendületben voltam, mindenféle témát festettem.

Közben beköszöntött a január, a 2007-es évbe léptünk. Munkám továbbra sem volt, gyakorlatilag egész januárban csak festettem a képeket és közben szóró lapoztam, hátha valami alkalmi festőmunka beugrik. Persze ki akarná éppen januárban kifestetni az otthonát? Pénzünk ha szűkösen is de volt, hiszen a december elejére befejezett lakásfestés árát január elején fizették nekem ki, így a januári megélhetésünk meg volt, de egyéb pénztartalékok hiányában nem tűnt túl rózsásnak a helyzet.

Eközben egy egészen szép kis festményportfólióm gyűlt össze.

Ekkor történt egy érdekes eset.

Legidősebb lányunk Adrienn, aki akkor már 20 éves volt. Megrendelt magának egy mobiltelefon tartót a Vatera.hu-n. Engem kért meg, hogy a számlámról utaljam át a vételárat, mert az ő számláján éppen nem volt pénz. A tranzakció lebonyolításához be kellett lépnem a fiókjába, és ekkor elém tárult a vatera világa, melyet előtte nem igen ismertem. A tok amit rendelt rendben megérkezett, emlékszem egy ilyen horgolt, zokniszerű tok volt elég furcsa telefontoknak így férfiszemmel de nem is ez a lényeg. Mivel időm akadt elkezdtem bújni a vaterát. Lenyűgözött, hogy micsoda sokféle dolgot árultak ott, és sokszor elképesztően kedvező árakat láttam. Napokig csak az oldalt figyeltem, mindent alaposan megnéztem, ilyenkor az elmém mindíg egyfajta furcsa elemző üzemmódba vált, és többnyire így születnek nálam a nagy dolgok. Most is így volt. Akkor még nem tudtam, hogy hogyan, de éreztem, hogy valami meghatározó dologra bukkantam.

A január többi része így telt, nap mint nap festettem, majd egy kicsit vateráztam is, néha pedig szóró lapoztam.  Őszintén megmondom feleségem kissé kezdett feszültté válni. Többször beszéltünk arról, hogy esetleg elmehetnék alkalmazottként valahová, de persze ehhez nekem nem fűlött a fogam. Nem arról van szó, hogy nem akartam dolgozni, hiszen előtte is mindíg dolgoztam. Inkább az önbecsülésem nem akarta elfogadni azt, hogy 7 év független vállalkozói életformát egy alkalmazotti munkavállalásra cseréljem. A lelkem mélyén ezt a teljes kudarcom beismerésének éreztem, és féltem ettől a beismeréstől. Azt hiszem az egóm akadályozott meg ebben, és milyen jól tette. Furcsa dolog ez az egó. Néha szükség van rá és előre visz az életben minket, máskor pedig egy megveszekedett átok, ami csak nyomorba taszít. Nagyon kétélú fegyver. Mindenesetre én akkor éppen a jó, a tompa végén álltam ennek a pengének.

Szóval a rám jellemző optimizmussal néztem a láthatatlan jövő elé. Mindíg harcos típus voltam, a feladás rám egyszerűen nem jellemző. Mikor Laja barátommal amatőr kocsmai sakkbajnokságokra jártunk régen, akkor is mindíg végíg játszottam a partit. Ha már csak a királyom maradt fenn, én akkor is végíg játszottam. Mindíg cikiztek emiatt, mert a profi versenyzők ilyenkor feladják és új meccsbe kezdenek. De én tudtam, hogy nem adhatom fel. Mert bár egy királlyal nem győzhetek, de kis százalék esélyem volt arra, hogy patt legyen, ami nem vereség csak döntetlen. kb. 20 meccsből egyszer ez sikerült is, ( meg kb. 2-3 x győztem, a maradék 16-17 meccsben pedig vesztettem). Az életben is mindíg pattra játszottam a vesztes helyzetben, ha pedig végül mégis vesztettem, akkor úgy fogtam fel, most végre van lehetőségem egy új meccsben visszavágni. Így volt ez most is. Nem adtam fel, tudtam nem állhatok be a mókuskerékbe, mert akkor a lehetőségeim elől elzárnám magamat. Igazából bíztam abba, hogy bejön egy megrendelés valami lakásfestésre, tudtam tavasszal majd úgyis lesz munkám bőven csak addig kell valahogy átvészelnünk.

Aztán egyszer csak megvilágosodtam.

Már hetek óta néztem a vaterát. Felfedeztem, hogy rengeteg festményt árultak rajta. ezek egy része antik festmény volt, más része pedig kortárs alkotás. Akkoriban nagyon sok, kb. 9000 festményt árultak átlagosan egyszerre a vatera.hun. Egy jó ideig nekem le sem esett a tantusz. Megfigyeltem, hogy egyszerre vannak színvonalas remekművek a választékban, de sok olyan festmény is akadt, ami megítélésem szerint messze alul maradt minőségben az általam festett képektől. Bevallom kissé rosszmájúan egy ideig ezeket kerestem, és azt mutogattam a nejemnek, hogy idenézz, ezt a pocsék képet mennyiért licitálják stb. Ez nem volt szép dolog, de emberek vagyunk én sem vagyok mentes a gyarlóságoktól.

Egy napon aztán leesett. Valahogy beugrott, hogy itt egy csomó alkotó beleértve a rossz képek alkotóit is, hétről hétre folyamatosan jelen vannak és mindíg új kollekcióval. Na ekkor kezdtem el tudatosan figyelni. Pár nap alatt megfigyeltem, hogy max. 1 hetes aukcióra teszik fel a képeket és mindíg 1 Ft-os aukcióval indulnak licitálásos rendszerben. aki a legtöbbet ígér az viszi a képet. Ekkor megnéztem az értékeléseiket és kiderült, hogy itt vannak olyan festők aki 1 év alatt több mint 100 képet adtak el.

Ez volt az a pillanat, amikor átutaltam 100,- Ft-ot a vaterának, hogy eladó fiókot regisztrálhassak, és belevágtam a vaterázásba.

Amikor feltöltöttem a képeket első nap nem történt semmi, gyakorlatilag folyamatosan a gép előtt ültem. Aztán másnap reggelre már mindegyik képen volt egy két licit. Nem sok ilyen pár száz forinton álltak, valamelyiken pedig csak egy licit volt így az 1,-Ft-on ált. Ez nem sokat változott a következő napokon sem. Végül egészen elkeserítő volt a helyzet, mert láttam, hogy itt ebből nem lesz üzlet, jó ha a vatera jutalékokat kitermelem. Aztán eljöttek az utolsó órák, este kilenc órakor jártak le a képek. Elkezdtek egyre sűrűbben érkezni rájuk a licitek. Végül az utolsó percekben felrobbant az egész és csak úgy záporoztak a licitek. emlékszem milyen izgalmas volt, a kezem az egérmutatón volt, és szinte másodpercenként ráfrissítettem az oldalra és minden frissítésnél magasabban álltak az árak. Mivel be volt állítva a licithosszabbítás, ami azt jelenti, ha az utolsó percben érkezik egy licit akkor 5 percíg meghosszabbodik az aukció, íg az este kilenc helyett kb. 22 óra körül járt le az utolsó kép. Én pedig mintha moziban lennék egy izgalmas filmen úgy bámultam a monitort frissítve az oldalt.

6 képpel indítottam, és 90000,- Ft bevételt értem el a 6 kép eladásával, 4 nap alatt. Teljesen ismeretlen festőként ennyi pénzt csináltam. Az egyik képemet 50000,- Ft villámáron vették meg. Aztán végül kiderült, hogy a vevő ezt véletlenül csinálta és nem akart ennyit fizetni, megállapodtunk 10000,- Ft-ban. Így végül a 6 kép eladásából 50000,- Forintom lett. Én pénzt ilyen könnyedén azelőtt még életemben nem kerestem. Azért könnyedén, mert az alkotás számomra nem megerőltetés, hanem örömteli időtöltés, és végül is ezzel kerestem meg azt a pénzt.

Első percek mámoros öröme után jött a kijózanodás pillanata. Mi lesz ha nem fizetnek ki, csak szórakoztak velem stb. Ilyen és ehhez hasonló aggodalmak öntöttek el. Aztán végül is a következő napokban megérkezett a számlámra minden kép után a vételár és kiderült, hogy ez tényleg működik. Nyomban feltettem újabb pár képet. Ismét minden ugyanígy történt. kb. két hét telt el így, ez idő alatt pedig közel 200000,- Ft-ot kerestem.

Akkor már tudtam, hogy megérkeztem.

Berendeltem pár webáruházból, olaj és akrilfestékeket, profi ecseteket, festőszert és egyéb eszközöket. Az akkor még működő Bricostore áruházban pedig egy rakás farost lemezt vágattam, és sürgősen kerestem egy képkeretezőt. Újra pezsgett bennem a buzgó tettvágy, az első sikerek miatti lelkesedés iszonyú energiákat adott, amelyektől fűtve gőzerővel nekiálltam festeni, majd tavasszal már az első csoportos kiáltásomon vettem részt, nyáron pedig 2 önálló kiállítást is szerveztem és egy festménypályázaton is indultam.

A korongecset lecseréltem 0-10-es sörte ecsetekre, a diszperzitet pedig művészolajfestékre. Olyan üzletet tudtam így kialakítani, ami folyamatosan biztosította azt a mennyiségű bevételt, amivel a családom és én kényelmesen és biztonságban élhettünk. Cserébe csak azt kellet tegyem minden nap, amit a világon mindennél jobban szeretek, alkotnom kellett. Egyszerűen csak ennyi volt a dolgom.

A következő évek fő bevételi forrása számomra a vatera volt. Emellett, több egyéb dologgal is próbálkoztam, kicsit belekóstoltam az ebay-be is. Lettek saját visszatérő gyűjtőim, portré és egyéb festmény megrendeléseim. Közben Adrienn elköltözött, majd hamarosan Írországba települt, a szobája ami így felszabadult ekkor galériává lett alakítva. Így már egyre gyakrabban megesett  az is, hogy megálltak érdeklődök megnézni a galériát, és vásároltak is, meg a kiállításokon is értékesítettem. Szóval az életemet innentől kezdve a festészet hatja át, és gyakorlatilag nem kell dolgoznom, mert azt mondják aki a hobbijából képes megélni annak nem kell dolgoznia.

Aztán később Szekszárdon egy éven keresztül egy saját galériát is üzemeltettem, amit végül bezártunk (nem volt mellette elég időm festeni) de az is egy szép időszak volt.

Részlet a szekszárdi Galériából

A legfontosabb pedig, hogy visszaszereztem önbecsülésemet és a magam ura maradhattam. Továbbá nem kell főnöknek legyek, ami bebizonyosodott nem nekem való, nem értek az emberek irányításához, nem szeretem a papírmunkát, az adminisztrációt, és nem szeretek másoktól függni. Mindezeket a terheket is leráztam magamról.

A legjobb az egészben az volt, hogy egész nap csak festettem, és így elképesztő gyakorlatra tettem szert. Mivel több éven keresztül minden nap csak festettem ráértem kipróbálgatni technikákat, anyagokat, kísérletezgettem és nagyon nagy gyakorlatra tettem szert, a vatera pedig gondoskodott arról, hogy mindez meg legyen finanszírozva.

A következő részben arról beszélek, hogyan kezdtem el oktatni a festészetet.

Ne felejtsd el, hogy a teljes a Szülinapi Maratonban meghirdetett akció még él, 35 tanfolyam érhető el kedvező áron. Tehát az a 35 tanfolyam ami  ma akciós  az egészen az akció végéig azaz 2018. szeptember 20. éjfélig akciós marad!

IDE KATTINTS AZ AKCÓS TANFOLYAMOK MIATT!

A fenti linkre kattintva a webshopban válogathatsz a tanfolyamok között!

Ha neked is van ilyen történeted, kérlek téged, itt alul a hozzászólások között oszd meg velünk!

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg a facebookon is!