Az előző fejezetben arról írtam, hogyan ismerkedtem meg mesteremmel Saáry Zoltánnal, és hogyan kezdtem el a festészettel komolyabban is foglalkozni. Ebben a fejezetben arról az időszakról írok amikor vállalkozóként próbáltam érvényesülni, és a festészetre csak mint hobbira tekintettem. Közben komoly sikereket értem el a sportolás terén is.

Hogyan lettem vállalkozó?

A múltkori bejegyzés ott ért véget, hogy az Alföldi lovasfogadóban, a mesteremmel történt első találkozásomat követően tulajdonképpen közel 3 hónapon keresztül a festészet gyakorlása töltötte kis a hétköznapjaimat. Ez egy szép időszak volt életemben. Hiszen talán akkor először csapott meg a szabadság szele, ami egy felnőtt számára oly ritkán adódik az életben. Ténylegesen gondtalanul éltem ott a lovas tanyán, és csak azzal kellett foglalkoznom amit szerettem. Rajzoltam, festettem és lovagoltam. Bár a tanyai élet helyhez kötöttsége, és ingerszegény környezete, hosszú távon kezdett nyomasztóvá vállni, a szabadság kárpótolt ezekért az áldozatokért.

Aztán eljött az a bizonyos nap, február 28. Ekkor jött értem Laja barátom, hogy visszavigyen Szekszárdra, és az álomvilágból visszatérjek a civilizációba. Közben megtörtént az ezredforduló, így már a 21. századba érkeztem haza. Érkezésem után első dolgom volt, hogy rendbe tegyem az albérletem körüli teendőket. Majd buzgón nekiálltam legfőbb célom felszervezésének, a tervezett vállalkozás elindításának. Sietnem kellett, mert már meg is volt az első megrendelésem. Judit, a Magony Tanya üzletvezetője, megrendelte a lovasfogadó teljes körű tisztasági festőmunkáit kívűl belül. Ez egy komoly épületkomplexum volt, így nem kis munkának ígérkezett, és szép kis nyereséggel kecsegtetett. Már csak néhány alkalmazottat kellett szereznem az elinduláshoz, illetve még némi felszerelést. Találtam egy jó festékboltost is, aki kedvezményt ajánlott az anyagokra, ha kizárólag nála vásárolok. Az ismeretségi körömből pedig össze tudtam állítani egy csapatot is. Minden készen állt hát arra, hogy elinduljunk. Mindeközben egy nőnapi discoban megismerkedtem 2. menyasszonyommal is. Így az életem hirtelen egyenesbe került. Új kapcsolat, új biznisz és új hobbi. Tele voltam lelkesedéssel és célokkal. Az új évezred nagyon jól indult.

A Lovasfogadó kifestése remekül sikerült, majd egyből kaptam további munkákat is, Ugyanis Laja édesanyja Rozika néni, ingatlan közvetítéssel foglalkozott, és gyakorlatilag nyár végéig ellátott munkával. Így egyben tudtam tartani az új brigádomat is. Eközben persze elkezdődtek a saját munkák, és saját ügyfelek megszerzése, beindult hát a szekér. Főleg lépcsőházban kiragasztott hirdetésekkel operáltam akkoriban, meglehetős sikerrel.

Mindeközben a festészet természetesen csak mint hobbi maradt számomra, és az elkövetkező évek így teltek a vállalkozásom menedzselésével.

Az üzlet közben szépen felvirágzott, hamarosan egy Kft-t is létrehoztam és lett egy üzlettársam is. Ez mondjuk igen rövid életű volt, tekintve hogy nem bizonyult becsületesnek az új társ. Így abból a cégből ki is léptem és egy saját társaságot hoztam létre.

Ekkoriban történt az is, hogy Laja barátommal aki mint látjátok ebben az időben igen meghatározó személy volt életemben, elkezdtünk karatézni. A harcművészetek egész gyermek, és tinédzserkoromat végíg kísérték, így nem eset nehezemre újra elkezdeni, hamar belerázódtam ismét. Záborszki Zoltán 5 danos karatemester személyében egy fantasztikus mestert találtam magamnak. Ezekben az években rengeteget fejlődtem a karate területén, ekkor kezdtem versenyezni is. Igazság szerint a versenyzés igen távol áll tőlem, de itt a szakosztály ezt megkövetelte, és én sem lóghattam ki a sorból. Így kezdtem versenyezni, ami igen sikeres 3 évet jelentett számomra. Évente több regionális verseny indultam. Többnyire dobogós helyezéseim voltak, legtöbbször persze arany éremmel zártam a versenyeket. 2003 és 2004 években a kategóriámban országos bajnok voltam, és 2004-ben az Európa Kupát is megnyertem, mindjárt kettőt is két versenyszámban. Kata (formagyakorlat) és kumite (küzdelem) kategóriában is.

A 2004-es Békéscsabai O.B. győztesei, a szekszárdi csapat. Középen mesterünk Záborszki Zoltán, én a bal szélen állok.

 

Szóval tartalmas és sikeres évek voltak ezek, és közben rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A festészet ezidőtájt szerényen meghúzódott a háttérben, és csak alkalmanként, ha kis időm akadt, akkor tudtam vele foglalkozni. A stresszes vállalkozói lét mellett, olykor üdítő kikapcsolódásnak tűnt. De akkor még nem tudott erőseb teret nyerni életemben. Azért festegettem, és többször találkoztam Zoli bácsival is. Ilyenkor egy rövid időszakra fellelkesültem, pár hétig többet festettem. Zoli bácsi közelsége nagyon inspiratív volt. A vele való találkozások, időről időre ébren tartották a festészetet az életemben. A legtöbbet telente alkottam, amikor több időm volt. Ugyanis a tél, mindig lazább volt a munka szempontjából. Hiszen télen kevés a megrendelés akad az építőiparban.

Tehát lassacskán fejlődtem a festészetben is, de az igazi áttörés még váratott magára.

A 2004-es év a bajnokságok megnyerésén kívül, újabb változásokat hozott. Engem is elért a 2000-es évekre jellemző körbetartozások romboló hatása, amely az akkori építőipart jellemezte. Mivel én voltam a világ legelnézőbb főnöke, és egyben a legnaivabb vállalkozója, így ebből a kombinációból a kudarc tökéletes képletét tudtam felállítani. Persze rengeteg stresszel fűszerezve. Ámde érdekes módon különösebb erőfeszítések nélkül. Hát igen. A bukás nagyon könnyű csak kissé fájdalmas. De tudod, ami nem öl meg az erősít.

Ma úgy gondolom, hogy a Siker és a Kudarc az a két legjobb dolog a világon, ami az emberrel megeshet.

Az időközben megnőtt vállalkozásom létszámát, úgy tudtam évről évre megtartani, hogy télen amikor alig voltak lakossági megrendelések, elvállaltam alvállalkozóként nagyobb építkezéseken kivitelező munkákat. Így nem kellett télre megválnom az emberektől, és biztosítani tudtam a vállalkozás folytonosságát.

Ekkor pedig beleszaladtam egy hatalmas bukásba.

Az egyik fővállalkozó, rengeteg pénzzel adósom maradt. A teljes megtakarításom ráment, hogy az alkalmazottak bérét ki tudjam fizetni, és gyakorlatilag megszűnt a likviditásom. Közben a helyzetet súlyosította, hogy az alkalmazottaim krémje, egy szebb jövő ígéretében Írországba emigrált. Egymást bujtották fel erre az Írországi munkavállalásra. A legjobb munkásaim voltak, így nagyon megnehezítette a további működést a hiányuk, és persze a tőke hiánya.

Így hát megindultam a lejtőn vállalkozás ügyileg. Ezeket a hátrányokat, egyszerűen nem tudtam időben áthidalni.

Közben 2. menyasszonyommal is szakítottam. Megint október volt, és én megint egyedül voltam. A változások szelét egyre erőteljesebben kezdtem érezni. Csak még azt nem tudtam akkor milyen irányba fúj. Akkor és ott, mindenesetre a jövőt elég borúsnak képzeltem, bár még nem láttam belőle semmit. Hiszen a jövőnek már csak ilyen undok a természete. Nem nagyon szereti megmutatni magát előre.

Ekkoriban ismerkedtem meg jelenlegi feleségemmel Andreával, aki azóta is kitartó társ mellettem. Így mondhatni életem legnagyobb sikerét 2005-ben könyvelhettem el. Amikor sok férfitársam bánatára, elnyertem választottam kezét, és feleségül vehettem azt a nőt, aki azóta is a feleségem. Akinek a támogatása nélkül, a későbbi sikereim biztosan nem következtek volna be. Hiszen ahogyan a mondás is tartja, “minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő is” (persze többnyire a sikertelenek mögött is ott áll egy .)  🙂

Tehát gyakorlatilag ahogyan feleségem szokta viccesen mondani, én lettem a „Gyűrűk ura”. Hiszen akár merre ment a lakásban mikor megismerkedtünk, mindenhol egy levetett jegygyűrűt lelt, és ő volt a 3. nő akinek az újára gyűrűt húztam. Talán most már elmondhatom, hogy többet ilyent nem kell tegyek.

Andival (a továbbiakban Bercike) tehát hat hónapos ismeretség után, 2005 április 16.-án összeházasodtunk. Ezzel együtt mindjárt családfővé léptem elő, hiszen Bercikének volt már 3 gyermeke. akikről ezután nekem kellet gondoskodnom. Ez volt a második legjobb dolog az életemben, minden nehézsége ellenére, hiszen egyszerre csak apa lettem. A gyermekeimre sosem mint nevelt gyerekekre tekintettem, hanem mindíg mind a gyerekeim gondolok rájuk. A biológiai apaság kérdése így nem annyira foglalkoztatott, hiszen a mai világban 3 gyermek felnevelése is éppen elég küzdelemre ad lehetőséget. Így végül közös gyermekünk nem született.

Az esküvőnk emlékezetes pillanat vol. Az esküvő egy ember életében, már önmagában is az egyik legszebb pillanat. De nálunk volt más is ami emlékezetessé tette.

Ugyanis a boldogító igen kimondása közben, a jobb szememre megvakultam.

Ismerősök szoktak ebből viccet csinálni, de valójában ez sem nem isteni előjel, sem nem átok volt. Egyszerűen egy edzésen beszerzett szemsérülés (véletlenül egészen közelről „belenéztem” egy ütésbe) 🙂 miatt elindult egy észrevétlen folyamat a szememben, ami szerencsétlen módon az esküvőn teljesedett ki.

Leszakadt a retinám. Így nászút helyett szemműtét, majd az azt követő lábadozás töltötte ki a következő időszakot életemben. Ennek következtében búcsút inthettem a karaténak is. Viszont több időm lett festeni.

Így 2005 és 2006 években már többet foglalkoztam a festészettel. Telente egész sok időt töltöttem kedvenc hobbimmal, sok alkotásom született ebben az időszakban. Ekkor már felfedeztem az internetet is, mint támogató eszközt. Rengeteg információt szereztem külföldi weboldalakról, fórumokról, és blogokról, a festészettel kapcsolatosan.

Közben a vállalkozásom helyzetén nem sokat javított a szemműtét, és az utána következő lábadozási időszak sem. Konkrétan nem javított semmit, de legalább jó sokat rontott rajta. A folyamat vége az lett, hogy 2006-ban becsődöltem.

A következő bejegyzésben innen folytatom, és leírom, hogyan lett belőlem főállású festő.

 

Ne felejtsd el, hogy a teljes a Szülinapi Maratonban meghirdetett akció még él, 35 tanfolyam érhető el kedvező áron. Tehát az a 35 tanfolyam ami  ma akciós  az egészen az akció végéig azaz 2018. szeptember 20. éjfélig akciós marad!

 

IDE KATTINTS AZ AKCÓS TANFOLYAMOK MIATT!

A fenti linkre kattintva a webshopban válogathatsz a tanfolyamok között!

Ha neked is van ilyen történeted, kérlek téged, itt alul a hozzászólások között oszd meg velünk!

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg a facebookon is!

 

 

 

 

 

Egy nagyon exkluzív lehetőség érkezett, a KINVA

ART Blog olvasói számára!

Javasolom, hogy nézd meg, kattints balra lent a piros "Megnézem" feliratú gombra!

Előre is köszönöm, hogy rákattintasz!