10. Lecke A csendéletfestés kompozíciója (Ingyen festőleckék)

Ebben a leckében megbeszéljük a csendélet festés folyamatát. A leckében leírt egymást követő lépések egyfajta ellenőrző listaként is szolgálhatnak, ami segít kézben tartani az alkotás folyamatát, a modell beállításától kezdve egészen a kép befejezéséig…

A lecke lentebb a hirdetés után folytatódik!

A csendélet kompozíció 2.

A csendéletfestés gyakorlásához, a legjobbak az asztali csendéletek, mert az itt használatos tárgyak és gyümölcsök, sokkal egyszerűbben, gyorsabban és könnyebben kezelhetőek mint mondjuk a virágcsokrok. Sokszor változatosabb lehetőséget is kínálnak a komponáláshoz.

Az almák, szölő, narancsok különösen a narancs nagyon változatos és sokoldalú lehetőséget biztosít a kompozíciós variációk összeállítására, kipróbálására. Ráadásul pl. a naranccsal nagyon szép intenzív színű komplementer színharmóniákat lehet létrehozni.

Emiatt ebben a leckében is gyümölcsöket alkalmazunk.

A mai lecke lényege az lesz, hogy demonstráljam a komponálás folyamatát, azokat a gondolatokat, megfontolásokat amelyek a kompozíció végleges kialakításához elvezetnek. Ezt a folyamatot kell megérteni a sikeres kompozíció létrehozásához.

Gránátalmás gyakorlat

A fenti 3 képen azt modelleztük, hogy amikor elkezdünk egy csendélet beállítással játszani, érdemes kb. 50 % -os kittöltöttséggel indítani. Ez azt jelenti, hogy a képen látható tárgy, kb. a képsík felét tölti ki.

Ez azonban mint látható túl szűk, túlzottan uralkodik a tárgy a képen és nem ad helyet semmi finomságnak, melyeket a kép előtere és háttere hozzá adhatna a kompozícióhoz.

Ezért el kell kezdeni megnövelni a képsík méretét a tárgy körül. A 3. ábrán látható méret körülbelül optimális. De 2 dolog hibádzik. Először is a négyzetes kompozíció miatt, a képsík háttere túl nagy, túl sok üres felület látható a motívum felett. Másodszor a kompozíció ezzel az egy darab szerény tárggyal túl egyszerű, ez inkább egy szimpla gránátalma tanulmánynak megfelelő lehet, de semmiképpen nem csendélete kompozíció.

Az 4. ábrán látható, hogy nagyon egyszerű megoldáshoz folyamodtunk. Elhagytuk a négyzetes képformátumot és az arányok és  méretek megtartása mellett áttértünk fekvő formátumra, magyarul levágtuk a felesleget a kép felső részéről. Ezzel kiküszöböltük az 1. problémát, a túl sok üres hátteret.

A 2. problémát is kiküszöböltük azzal, hogy egy másik ezúttal félbevágott gránátalmát adtunk az első számú motívum, az egész gránátalma mellé. ez végül is a legegyszerűbb kompozíciós megoldás, mert nem kellet, újabb, eltérő tárgyakat keresni. Pusztán a gránátalma egy újabb variációját használtuk fel azáltal, hogy egyet félbevágtunk. A gyümölcsökben ez a szenzációs, hogy egyszerűen tudjuk őket variálni azáltal, hogy félbetörjük, vágjuk, cikkekre szedjük, hámozzuk stb.

Lássuk ez az egyszerű lépés milyen új előnyökhöz juttatott minket a képen.

Létrejött egy negatív tér a két tárgy között

Eltérő méretű és szerkezetű objektumok keletkeztek, amely izgalmasabbá, érdekesebbé teszi a képet. Új textúrák hozzáadását teszik lehetővé.

A színeknek, tónusoknak és árnyalatoknak egy szélesebb skálája alakul ki, hiszen a gyümölcs belsejének színe eltér a külsejének a színétől.

Az árnyékformák is változatosabbá válnak, hiszen az új forma eltérő árnyék formát is eredményez.

Metaforikusan az idő meghatározása is megjelenik a témán, hiszen a gyümölcs láthatóan nemrégen,  frissen lett vágva.

További elemek a képhez

A tányér hozzáadásával életszerűbb, hétköznapibb a történet. Továbbá a tányér tovább árnyalja a formák változatosságát a képen. A tányéron látható zöldes tónus egy kis komplementer harmóniára ad lehetőséget a vöröses színű gyümölcs mellett. A tányérra kiszóródott magok további természetességgel látják el a történetet és a textúrákat is gazdagítja.

Ugyanakkor a tányér megjelenése a kép bal oldalán elbillenti a kompozíció egyensúlyát.

A kés hozzáadás a jobb oldalhoz, kiegyensúlyozza a felbillent egyensúlyt, és kiegészíti, kerekké teszi a történetet. Így együtt a kompozíció elmesél egy történetet, a gránátalmáról mely frissen lett félbevágva fogyasztásra készen, tányérra szervírozva, a kés amivel vágtuk még ott hever mellette az asztalon.

A kés nemcsak az üres tér kitöltésével okoz egyensúlyt, de a gránátalmák gömbölyű formáit is ellensúlyozza a maga hosszúkás, szögben lévő formájával.

A 7. ábrán két dolgot változtattunk. Először is a kés pengéjének magunk felé fordításával a túlzottan sötétnek tűnő penge a fény törés miatt világosabbnak néz ki, így esztétikusabb és harmonikusabb. Másodszor a tárgyakkal benépesített kép, lehetőséget ad arra, hogy újra megfontoljuk a kép hátterének növelését akár a korábbi négyzetes formáig. Mivel most már kellő mennyiségű tárgy tölti ki a kép alsó részének többségét, így a felső tér növelése egy modern kortárs kompozíciós értelmezéssel eredményes, és jó megoldás lehet.

Gyakorlat a körtékkel

A körtés gyakorlat egy egyszerű demonstráció mellyel azt vizsgáljuk, hogy az irányoknak milyen fontos szerepe van a kompozícióban, ill. az átlók hasznosságára irányítja rá a figyelmünket.

A 8. ábrán az egyik körte szára felfelé mutat, míg a jobb oldali körte szára lefelé mutat a képsíkon. Mindkét szár 1-1 irányt mutat a képen. A körte alakjából és a szár vonalszerű formájából következik az iránymutatás ténye. Ezeket figyelembe kell venni a kompozíció beállításánál.

A jobb oldali körte annyira erősen a kép előterében van, hogy a lefelé mutató szára a néző tekintetére is erőteljesen hat, a néző tekintetét kivezeti a kép felületéről a kép alá. Ezáltal tudat alatt az érdeklődés elvesztését okozza a kép iránt. A kép unalmassá válik a néző számára.

A 9. ábrán látható a helyes megoldás. A jobb oldali körte el lett fordítva kissé, így a körteszára most balra, átlósan irányul. Ez az átlós irány létrehoz egy körkörösebb pályát a néző tekintete számára és elég ahhoz, hogy a néző tekintetét visszavezesse a baloldali körtére. Ezáltal a tekintetet a képsíkon belül tartva.

Az átlós irányok legfontosabb szerepe ebben rejlik, hogy a képsíkon belül “utaztassuk” a néző tekintetét. Ezekkel tudatosan előre ki tudjuk alakítani a majdani néző tekintetének irányait, utazását a képen.

Mandarinos gyakorlat 

A következő gyakorlatban a mandarinokkal egy bonyolultabb kompozíción nézzük meg a komponálás evolúcióját.

A 10. ábrán látható tál mandarinnal kell valamit kezdenünk. Összesen ez a fehér tál és a benne található néhány mandarinunk van amivel egy megfelelő kompozíciót kell létrehoznunk. Az egy tál mandarin önmagában még nem egy bonyolult történet. A kép arról szól, hogy “Egy tál mandarin” és kész.

A kékes szürke háttér kitűnő választás a mandarinhoz, ugyanis ez egy semleges kéknek tekinthető, mely a szimultán kontraszt segítségével a komplementer harmónia elvén keresztül komplementer harmóniát teremt a képen a narancs színnel szemben . A fehér tál a szürkékkel analóg harmóniában van, hiszen a szürke skála egyik végén a fehér szín található. Így a kép színharmóniája már a kezdetekkor adott. Ezzel továbbiakban gondunk nem lesz.

A feladat már csak annyi, hogy kialakítsunk egy történetet és ezt egy megfelelő kompozíción keresztül meséljük el.

A tál mandarin a képen most még önmagában meglehetősen tömör, nincsenek irányok a képen, csak egy darab körkörös irányt fedezhetünk fel ami kevés ahhoz, hogy a néző szemét utaztassuk a képen.

A 12. ábrán látható legegyszerűbb megoldással kezdünk, a tál tetejéről leveszünk egy mandarint és a kép előterébe balra helyezzük. Ezzel a lépéssel több dolgot is nyertünk.

Megtörtük a körkörös formát a tál gyümölccsel, így a kör forma helyett egy ovális forma jött létre. Az előtérbe helyezett mandarin pedig egy kör formát produkál. Így két eltérő méretű és némileg eltérő formájú motívumunk lett. A kép izgalmasabbá vált, megjelent egy további negatív tér a két tárgy között és újabb árnyék alakzatok jöttek létre.

Ez már egy kicsit több de még mindíg szerény.

A 14. ábrán egy jelentős módosítás látható, részben meghámoztuk a mandarint és a lefejtett héj darabot a kép előterében jobbra helyeztük el. Ezzel létrejött egy új objektum, és egy új forma típus a képen, így már változatosabb lett a kompozíció.

Az emberi beavatkozás nyoma is megjelenik a képen a mandarin meghámozásával, kezd a kompozíció történetté alakulni.

A meghámozott mandarin és a lefejtett héj. újabb textúrák és színárnyalatok lehetőségét teremtik meg a képen.

Mint látható ezzel megvalósult egy háromszög alakú kompozíció, mely egy folyamatos, áramló irányt mutat a néző tekintetének. Ezzel gyakorlatilag akár célba is érhetnénk, de még egy kicsit túl gyors, túl töretlen ez az áramlás.

A 16. ábrán látható, hogy a lefejtett héjdarabok közül, még egyet elhelyezünk a kép előterében középtájon.

Ezzel lelassítottuk a tekintet áramlását, amit a háromszög alakú kompozíció okozott. Most már négyszög alakú a kompozíció és megtorpanásra készteti a néző tekintetét.

A csendélet további bonyolításához szükséges a formák torzítása. Túl sok a körkörös forma képen ez kevésbé izgalmas így.

A 18. ábrán látható a mandarin szétbontása, változatosabbá teszi a kép formavilágát egy új absztrakt formával amit a szétbontott mandarin teremtett. Ezzel további textúrákat, árnyalatokat is adhatunk a képhez. A történet is bonyolódik.

A 19. ábrán látható a végső beállítás. A 18. ábrához képest további 3 módosítást végeztünk el.

Elvettünk egy mandarint a tálból, ezzel a tál saját szimmetriáját csökkentettük.

Egy mandarin gerezdet tettünk az asztalra ezzel tovább bonyolítottuk a tekintet útját a képen és a történetet is árnyaltuk.

Ismét négyzetesre növeltük a kép formátumát, hiszen a sok motívum a kép előterében és középterében ezt lehetővé tette, így szellősebb lett a kép is.

Ezzel gyakorlatilag befejeztük a kompozíciót, kialakítottuk a történetet is. A Történet most már nem csak annyi, hogy egy tál mandarin, hanem több lett annál. A történet most már arról szól, hogy pl. “Mandarin hámozás közben egy tál mandarinnal” stb.

A Citromos gyakorlat

A citromos gyakorlatban, egy újabb szempontot veszünk alapul, amely segít a kompozíciós hibák elkerülésében.

Érintők

Először is ismerjük meg az “érintők” fogalmát. Az érintőknek nevezzük azokat a területeket, ahol a kép kettő vagy több motívumának szélei, élei és vagy szögei találkoznak egymással, és pontszerűen, vagy hosszabb felületen is érintik egymást, anélkül, hogy metszés, vagy keresztezés jönne létre!

Ez nagyon szépen látszik a 20. ábrán, ahol az egyik citrom szélének legfelső pontja, amelyik följebb van, az asztal szélével érintkezik. A másik lejjebb lévő citrom szélének legfelső pontja pedig az asztalon lévő vágódeszka felső szélével érintkezik. Látható. hogy egyik citrom felső széle sem metszi az asztal vagy vágódeszka szélét, hanem csupán pontszerűen érintkeznek vele.

Az ilyen érintők kialakulása kerülendő a csendéletfestményen, mert vizuális zavarokat okoznak és nem esztétikusak. Képesek tönkretenni egy egyébként jó kompozíciót is. A zavart főleg az okozza, hogy elválasztódnak egymástól e terek, hiányzik belőlük az “átvezetés”.

Csökkenti a tér érzékelését a képen és gyakran, furcsa perspektívákat teremt, stb. Olyan ez mint amikor egy tájképen a felhők érintkeznek a fák csúcsával és úgy tűnik mintha a felhők a fák tetején ülnének, A képen a vágódeszka és az asztal széle látszik, úgy mintha a citromok tartanák őket.

A helyzet még rosszabb egy festett kép esetében. ugyanis a gyakorlatban egy festett képen az ilyesfajta hibák felerősödve mutatkoznak meg a fotókkal ellentétben.

A 21. ábrán első ránézésre már jobb a helyzet, ugyanis a citromok szélei már nem produkálnak érintőket az asztallal, és a vágódeszkával. Túl lógnak azokon, segítve a terek összekötését, a tekintet átvezetését. Ráadásul az egyik citrom picit magasabb a másiknál, ez szintén nagyon jó.

Viszont a citromok szimmetrikus középre pozicionálása már nem szerencsés.

A legnagyobb bajt azonban az okozza, hogy két fókuszpontot is létrehoztunk a képen, melyek egymással nincsenek kapcsolatban. Az egyik a kép bal sarkán jött létre az által, hogy a vágódeszka sarka találkozik a kép szélével. A máik fókuszpontot a citromok csúcsának összeérintése hozta létre.

A két citrom között ezzel létrejött egy “X” alakú negatív tér, amely vonzza a tekintetet, ugyanakkor semmilyen irányba nem indul tovább, nincs mi továbbvezesse a néző tekintetét ebből az X-ből.

Bizonytalanság

A képen a kés szélei a citrom csúcsával találkoznak és ott takarásba kerülnek, ráadásul a kész szélének szögei a citrom csúcsának szögével, irányával egyeznek meg.

Ettől nem látszik, hogy most a kés vajon folytatódik a citrom mögött, vagy csak éppen addig tart, esetleg a “Citromból nő ki a kés” stb. Ez bizonytalanságot okoz a nézőben ami tudat alatt nem tetszésben nyilvánul meg. Az ilyen találkozásokat kerülni kell a képen.

A 23. ábrán ismét 2 fókuszpont jött létre, egyszer ugye a citrom, másodszor a vágódeszka sarka most megint megjelenik a kép bal oldalán. Ez a markáns sarok önmagában is erős fókuszálást kíván, de itt még egy Érintő is kialakul, hiszen az asztal hátsó szélével is érintkezik. Ez a 2. fókuszpont ismét nincs kapcsolatban a citrommal mint fő kompozíciós elemmel, tehát teljesen szükségtelen és zavaró.

Még nagyobb baj, hogy a citrom csúcsai a mögötte látható borosüveg mindkét szélét takarják, ezáltal eltüntettük a negatív tereket és túlzott szimmetriát hozunk létre.

A citrom elmozdítása mondjuk balra, megszüntetné ezt a problémát, érdekes negatív tér jönne létre és kiegyensúlyozná a kompozíciót, ami így nem túl izgalmas.

Az előtte, utána ábrákon apró kis változtatások segítségével jól érzékelhető mennyit jelent 1-2 centi elmozdítása egy kompozíció esetében.

Az előtte ábrán 4 érintő jön létre, karikákkal vannak jelezve az “előtte” nevű ábrán.

1. érintő: a serpenyő felső széle érintkezik a fal és a padló találkozásával.

2. érintő: a serpenyő széle érintkezik az almás tállal.

3. érintő: a serpenyő széle érintkezik az alatta lévő sötét alátét élével.

4. érintő: az almás tál széle érintkezik a fal kiszögelésével.

Az “utána” elnevezéső ábrán megszüntettük ezeket az érintőket, oly módon, hogy éppen csak 1-1 centimétert mozdítottuk el a tárgyakat. az érintők hiányában a motívumok közt létrejövő távolságokban negatív terek jöttek létre ezzel hatásosabbá téve a kompozíciót.

Negatív tér

A negatív terek a képen látható tárgyak, objektumok között jönnek létre.

Ezek a negatív terek segítenek a képeken a kompozíció szervezésében, a fókuszpontok kialakításában és a néző érdeklődésének felkeltésében.

Emiatt nagyon fontos az erre való különös figyelem a kompozíció elkészítése közben.

A lecke célja az volt, hogy a komponálás folyamatát demonstráljam és azokat a gondolati folyamatokat, szempontokat, melyek ezt a folyamatot befolyásolják.

Feladat.

Hasonló evolúciós módszerrel hozz létre néhány kompozíciós folyamatot eltérő gyümölcsökkel és fotózd le a komponálás folyamatát.