Az impresszionista festőtechnikák bemutatása

Az előző bejegyzésünkben áttekintettük az impresszionista technika, és az impresszionizmus születésének körülményeit, IDE KATTINTVA OLVASHATOD!  ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy az impresszionista festők, milyen innovatív technikákat használtak a festményeik megalkotásához. Az impresszionistákat nagyon sokat foglalkoztak a színelmélettel, és a fényjelenségekkel.

Impasto

Az Impasto egy olyan festészeti eljárás, amely a festék sűrű alkalmazásán alapul, (általában olajfesték). Az Impasto festmény fő jellemzője az erős textúrázottság. Az impasto technikával való festéskor, láthatóvá vállnak az ecsetvonások. A festéket gyakran az egész vászon felületén nagyon vastagon alkalmazzák a festési folyamat kezdetétől kezdve, egészen a befejezésig. Az olajfesték  nagyon hatékony anyag az impasto hatás létrehozására, mivel vastag, sürű és lassan szárad. Az impresszionisták általában úgy hozták létre az impasto hatást, hogy nagy mennyiségű festéket helyeztek az ecsetre, és rövid, egyirányú ecsetvonások sorozatával festették a képet. Az impasto lehetővé teszi a festők számára, hogy jobban ellenőrizzék a fény hatását (az impresszionisták erősen hangsúlyozzák a fény hatását a festményeiken), a textúrák segítenek kifejezni háromdimenziós hatása segíti az impresszionisták által használt kifejezésmódot. A rövid ecsetvonásokkal felhordott, vastag színek a tárgy lényegét ragadják meg, nem pedig a tárgy részleteit.

Törött színek

A törött szín azt jelenti, hogy a színeket inkább optikailag keverték, nem pedig a palettán. A törött szín elkerüli a tökéletes lefedettséget és a sima, egyenletes színátmeneteket. Az impresszionista festõk több színrétegeket vittek egymásra, és a felső rétegek gyakran „áttörtek” voltak, hogy itt-ott, ezeken az áttörések keresztül, láthatóvá váljanak az alatta lévõ színrétegek. Ennek a technikának az eredménye egy olyan felső bevonatréteg, amely nem egyenletesen fedi le az alatta lévő rétegeket, és amelyben mindenütt rések (azaz áttörések) vannak. A technikát változatos ecsetkezeléssel, pl. pontozással, rovátkázással, keresztezéssel és sűrűségben változó mintázatokkal vitelezték ki. A művész ezekkel a hatássokkal létrehozhatott pontokat, ecsetvonásokat, száraz ecset hatásokat (sfumato), és karcolásokat (sgraffito). A rovásozás a rövidebb lineáris, párhuzamos ecsetvonások rétegeit használó festészetre vonatkozik. Ha az ecsetnyomok keresztezték egymást, ezt keresztezésnek hívják. A pontozás a sürűn egymás mellé festett, pont szerű ecsetnyomokat jelenti.  A „száraz ecset” vagy „Sfumato” a száraz, majdnem üres, ecsettel való, finom, felhőszerű ecsetkezelésre vonatkozik; ez a technika csak felhős, ködös réteggel fedi le az alatta lévő színt, és így abból egyenetlenül áttetszik az alsó szín, így hozva létre optikai színkeverést.  A Sgraffito a legfelső festékrétegnek a visszakarcolását jelenti, így téve a karcolásban láthatóvá az alsó színréteget, vagy pl. a tiszta fehér alapot.

Különböző impresszionista ecsettechnikák

A felső színek közötti rések, lehetővé teszik, hogy közöttük láthatóvá váljanak (azaz áttörjenek) az alsóbb rétegekben használt színek.

Ez az áttört szín technika azon az elgondoláson alapul, hogy a színek optikailag képesek keveredni egymással, hogy egy új színárnyalatot hozzanak létre, és hogy élénkebb, fénnyel telibb színek keletkezzenek. Például, ha egy lap egyik felét kékre festjük és a másik felét pedig sárgára, akkor ha gyorsan forgatni kezdjük, messziről zöldnek látjuk a pörgő papírt.  Az a zöld, amit látni fogunk, élénkebb színű lesz, mintha csak egy sima zöldre festett papírdarabot tartanánk. Tehát a törött színek használata abból az elvből ered, hogy a színek optikailag keverednek, és így az impresszionisták jobban képesek utánozni az emberi színérzékelés és a fény kölcsönhatásait.

Diffúzió és keverés

A diffúzió az impresszionizmus jellemző technikája, amely a festményeken alkalmazott kemény élek és vonalak helyett használnak. A különböző színű festéket egymás mellé helyezzük a vászonra, és optikai színkeverést használunk. A diffúzió segít hangsúlyozni a fényt. A diffúzióval az impresszionisták elkerülik az éles széleket (kemény él), a markáns színhatárokat, és ehelyett lágy széleket (lágy él) hoznak létre. Mindjárt az előzőleg felhordott, még nedves rétegre felvíve a következő réteget.  A festéket egymást követő laza ecsetmozgást alkalmazva viszik fel a vászonra, annak érdekében, hogy lágy széleket hozzanak létre a különböző színek között. Az így még nedves rétegre felvitt, vagy az elöző folt mellé, kissé keresztezve odafestett újabb szín, finoman összemosódott, átmosódott az alatta és/vagy mellette lévő rétegekkel, mintegy „átdiffundált” azokba, így hozva létre, egy újabb, kevert színárnyalatot, és az élek puha egymásba mosódását. Ezt nevezzük diffúziós keverésnek.

Ezen kívül az impresszionisták kerülték a fekete festék használatát, a sötét tónusok, a komplementer színek keverésével készülnek. A festék keveredése közvetlenül a vásznon történik, hogy segítsen létrehozni a törött színhatást. A palettán csak ritkábban kevertek előre színeket, és akkor is főleg a pontosabb árnyalatoknál vagy a sötétebb tónusok esetén. Továbbá, az impresszionisták nem használják a reneszánsz művészek által népszerű, vékony, lazúr festékrétegeket és mázakat. Gyakran alkalmazták a komplementer színek egymás mellé festését, ezzel erősítve a komplementer színpárok egymást erősítő hatásait és a kiegészítő színek harmóniáját.

A kék és a narancs sárga szín, egymás komplementerei, így egymás hatásait felerősítve, harmonizálnak egymással.

Nedves a nedvesen technika

A nedves festéket, az előzőleg nemrég felvitt, meg nem száradt,  nedves festékrétegre hordják fel. Ez lágyabb széleket és a színek összefonódását eredményezi. A nedves a nedvesen technika fontos a diffúzió eléréséhez. Amikor a nedves festékrétegek megszáradtak, sokszor szinte háromdimenziós hatást keltettek.

Effektek De Soir és  En Plein Air

Impresszionista festők gyakran dolgoztak este. Ez lehetővé tette számukra, hogy reprodukálják a szürkület árnyékos hatásait. A fény hatása különösen látható az esti árnyékoknál, a fénynek erősebbek a reflexiói ilyenkor. Így a festészet este lehetővé tette az impresszionisták számára, hogy jobban összpontosítsák figyelmüket ezekre a hatásokra. Az impresszionisták nem használnak feketét az árnyékok festésére, inkább kéket és lilát használnak, hogy ábrázolják az ég visszaverődését a felületekre.

Az „En Plein Air” a szabadban való festést jelenti. A külvilág festése fontos volt az impresszionisták számára, mivel a szabadban hangsúlyosabb a természetes fény. Ez a szabadtéri festészet technikája segített az impresszionistáknak jobban ábrázolni a fény természetes hatásait, és hangsúlyozni a színek vibrációját.

A 19. században számos olyan új eszköz született, amelyek elősegítették az impresszionista technikákat. A következő bejegyzésben erről lesz szó.

Jó hírem van!

Most neked is lehetőséged van elsajátítani az impresszionizmus színhasználatát és az impresszionista festőtechnikákat!

Ráadásul megismerkedhetsz egy világhírű, kortárs Orosz festőművész, Vladimir Volegov festőtechnikáival is!

Nézd meg lentebb a részleteket!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg a facebookon is! 🙂 Köszönöm!