Az elöző bejegyzésben leírtam nektek azt a napot, amikor elkezdtem a festészetet oktatni. Most pedig a folytatásról fogok mesélni, az oktatással töltött évekről.

Ahogyan azt a 8. részben kifejtettem, hihetetlen élmény volt számomra az első oktató napom. Nagyon fel voltam villanyozva, és persze izgatott is voltam. 10-en vettek részt az első alkalmon, és mindannyian nagyon elégedettek voltak. Láttam rajtuk az siker megnyilvánulásait, azt az örömöt, amit akkor érez az ember, amikor valami új dologban vesz részt és az várakozásait felülmúlva jól sikerül. Ez olyan pozitív visszajelzés volt számomra, ami lendületet adott a folytatáshoz. A résztvevők többsége jelezte, hogy hamarosan ismét szívesen eljönne egy napra.

Tehát miután hazatérve kipihentem az izgalmakat, elkezdtem tervezgetni, miről is szólhat a következő alkalom. Végül egy virágcsendélet mellett döntöttem, amit később mediterrán tengerparti tájkép követett, és így jöttek sorra a témák. Minden kurzust alaposan megterveztem előre, nyomtattam egy pár oldalas segédletet is a kurzusokhoz, melyek összefoglalták az adott tanfolyam fontosabb ismeretanyagait is. Így vártam vissza a résztvevőket. Közben persze elkezdtem a kezdő tanfolyamot is újra meghirdetni, végül egyre több tanítványom lett.

Ekkoriban történt egy aranyos sztori is.

Mielőtt folytatnám feltenném a kérdést, láttátok azt a Sylvestre Stallone filmvígjátékot, melynek a címe: „Állj vagy lő a Mamám”!? A filmben Stallone egy rendőrnyomozót alakít, akit váratlanul meglátogat az édesanyja. Az agglegényéletet élő, macsó rendőt életét a Mama jelenléte alaposan felforgatja és mindenféle vígjátékban illő bonyodalmakat okoz. A film egyik emlékezetes jelenete, amikor a mamája túlzott szeretetétől, figyelmétől és kotnyelességétől már napok óta elgyötört nyomozó, egy helyszíni munka után visszatér a rendőrőrsre, ahol a következő látvány fogadja: A Mama az rendőrös központjában ül, egy csomó nyomozóval, nőkkel és férfiakkal vegyesen, körbevéve, és hangos ováció hallatszik. Mint kiderül a mama éppen fia csecsemőkori fotóalbumát mutogatja, persze aranyos kis történetekkel fűszerezve. A kollégák pedig jót derülnek a komoly férfi zavarán, miközben a csecsemőkori portfólióját kommentálják.

Nagyjából 1 éve tartottam már tanfolyamokat, amikor egyszer csak édesanyám is jelezte, ő is szívesen részt venne egy kezdő képzésen. azt tudni kell, hogy a Régi iskola épülettől csak kb. 100 méterre laknak a szüleim. Édesanyám reggel időben érkezett a tanfolyamra, szépen beilleszkedett a csapatba, egész nap rendesen dolgozott a csapattal együtt. Elérkezett az ebéd szünet. Ebben az időben az volt a rend, hogy én készítettem oda reggel ásványvizet, üdítőt és pogácsákat a résztvevőknek. Feleségem pedig ebédre két tálca szendvicset készített amit ebédszünetben hoztunk el. Most is elmentem a szendvicsekért szokás szerint, édesanyám pedig felajánlotta, hogy hazaugrik a süteményért amit sütött, hogy megkínálja vele a résztvevőket. A többit pedig elképzelhetitek. Amikor hamarosan visszatértem a szendvicsekkel, addigra édesanyám is visszaért a süteményekkel. De nem ez volt a lényeg. Édesanyám ott ült, körülötte egy csapat emberrel, a tanfolyam résztvevőivel, és éppen azt a fényképalbumomat mutogatta, amiben a csecsemőkori akt képeim voltak. 🙂 Bár én nem vagyok egy nagy macsó, de férfias zavarral fogadtam a váratlan eseményt. Utólag persze ez is csak egy aranyos kis epizód életem könyvében.

Sok ilyen aranyos sztori volt még a tanfolyamokon, amelyeket az elkövetkező években vezettem. Idővel aztán rájöttem, hogy kiscsoportos foglalkozásokat is csinálhatok, ahol akár 2-4 főt oktatok egy nap, és ekkora létszámmal már otthonomban is tarthatom a tanfolyamokat, nem igényelnek akkora szervezést, időpontok szempontjából is rugalmasabb lehetek így. Tehát így teltek az évek, újabb és újabb tanítványok érkeztek, a régiek zöme is megmaradt közben. Egy idő után már elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne hatékonyabb az oktatás, hogyan tudnék több főt is oktatni egy időben. Ugyanis egyre nagyobb volt az igény. Nekem meg az oktatáson kívűl ott volt a saját alkotói tevékenységem is, eközben még javában vateráztam is, így a két tevékenység jól kiegészítette egymást, de az idő mindíg valahogy kevesebbnek tűnt mint amennyi rendelkezésemre ált.

Ekkor merült fel bennem először az online oktatás gondolata. De ez még a jövő zenéje volt akkor, de mindenesetre egyre többször jutott eszembe, hiszen magam is tanultam online, festészetet is, majd később online weboldal készítést és marketinget is. Mindenesetre akkor még nem ez foglalkoztatott, hanem a tanítványok részéről egyre többször felmerült az alkotótáborban való részvétel igénye, többen kérték, hogy szervezzek egy tábort ahol több napig is csak a festészettel tudunk foglalkozni.

 

Fotók az alkotótáborokból

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így jutottunk el az első alkotótáborig, ami valamikor, 2012 körül valósult meg, nyáron Kunfehértón. Egy fantasztikus erdei környezetben töltöttünk el néhány napot a tábor résztvevőivel, ahol a plein air festészetet gyakoroltuk. A tábor nagyon jól sikerült, így elhatároztuk, hogy következő évben megismételjük, így jött el a 2013-as év, amikor is Alsónánán találtam rá a Galagonya táborra, ahol azóta is évente többször tartjuk meg tavasszal és nyáron, sőt néha ősszel is a rendes alkotótáborainkat. Alsónána csodaszép hely, egy igazi hamisítatlan kis Magyar zsákfalu (inkább csak majdnem zsákfalu), ahol a táboraink otthonukra leltek. A hely nyugalma és szépsége mellett, további előnyei is vannak. az egyik ilyen előny, hogy Alsónána csak 3 km-re van az én otthonomtól, így kellő helyismerettel rendelkezem, másrészt pedig sokkal kényelmesebb így számomra is a szervezés, a táborozással járó  esetleges problémákat is könnyebb így megoldani. A másik fantasztikus előny, hogy a házigazdáink, Margit néni, Kati és Csaba elképesztően jó vendéglátók, számomra az is fontos, hogy a háziasan főzött, bőséges étel is nagyon finom. Ugyanis arra eddig nem tértem ki, hogy nagyon szeretem a hasamat.

Közben megtalált magának több intézmény és szervezet is, ennek következtében tartottam már iskolai Művészeti oktatás keretein belül foglalkozásokat, előadásokat Általános iskoláknak, Vezettem nemzetközi, diákcsere programban résztvevő egyetemisták számára is művésztábort és rendszeresen készítettem fel A Várdombi Általános Iskola diákjai közül is néhányat rajz és festménypályázatokra, amelyeken kimagasló eredményeket értek el a gyerekek.

Az első oktató napomat követő években nagyon megszerettem a festészet oktatását. A tanítás nagyon hálás dolog. Nagyon sokat ad vissza az embernek az amikor a másiknak meg tud tanítani valami újat, és látja a diák szemében az örömöt, a büszkeséget a siker következményeként. Azt is megtanultam, hogy magam is sokat fejlődök az oktatás miatt. Nagyon sok felkészülést igényel egy-egy tananyag összeállítása, ami közben új dolgokra jön rá az ember. A tanulók kérdései, hibái, problémái a másik olyan aspektusa az oktatásnak, ami segíti az oktatót abban, hogy egy-egy kérdést más megvilágításból szemlélve maga is új válaszokhoz jusson el.

Az évek alatt, körém sereglett hallgatóim nélkül magam sem lennék ma ott ahol vagyok, emiatt külön nagyon hálás vagyok nekik. A következő bejegyzésben azt írom le, hogyan tárult ki számomra sz online világ, azáltal, hogy magam is online tartalomkészítővé léptem elő. Ez egy nagyon fontos lépés volt annak irányába, hogy egy napon végül elindítottam az első online festőtanfolyamomat.