Előző bejegyzésemben bemutattam két kedvenc Munkácsy könyvemet, olyan sokan olvastátok, hogy gondoltam folytatom a Munkácsy sorozatot és íme itt is van a következő cikk, mely Munkácsy Mihály Bécsi korszakáról szól.
Munkácsy Mihály először Szamossy Elek tanítványa volt, ő fedezte fel az ifjúban rejtőző tehetséget és felkarolva Munkácsyt kb. 2 esztendeig, tanította festészetre, művészettörténetre és egyéb a festészethez kapcsolódó, akkor ismeretes tudományágakra.
Szamossy ajánlásával aztán Munkácsy Budapestre ment, ahol mecénásokat talált akik végül finanszírozták Bécsbe utazását. Munkácsi a Bécsi Akadémián szeretett volna tanulni, a híres Karl Rahl-tól, aki a kor egyik leghíresebb Akadémiai professzora volt, Európa minden részéről érkeztek hozzá tanítványok. Rahl egyértelműen erős hatással volt az akkori Magyar festészetre is, hiszen számos Magyar festő tanult a Bécsi akadémián, és Rahl módszerei visszaköszöntek a korszak Magyar festőinek munkáin is.
Bécsben aztán különböző nehézségek árán sikerült bejutnia Rahl tanítványai közé, bár nem az akadémiai osztályba, hanem mint magántanuló. Az Akadémián egy előkészítő osztályban tanult amit nem Rahl vezetett. Homályosak az információk ebből az időszakból, de úgy tűnik, hogy Rahl magántanítványa volt, és igen szerette mesterét. Ezt az is bizonyítja, hogy ő volt az egyik azon tanítványok közül aki Rahl koporsóját vitték a mester temetésén. Pedig ez nagy kiváltság volt, ehhez az kellett, hogy közel álljon a Mesterhez.
Itt Bécsben ismerte meg mélyebben a Velencei festőtechnika fogásait, (melyekről előző blogbejegyzésemben ide kattintva is olvashatsz) és azt az aláfestési módot melyeket Rahl a saját festészetében preferált. E technikák egy részét korábban első mesterétől már elsajátította, lévén Szamossy is Rahl tanítvány volt. Ráadásul Munkácsy felfedezője hosszasan időzött Velencében, az ottani mesterek munkáit tanulmányozva. Így Bécsben tulajdonképpen a Szamossy féle festészetet tanulta tovább.
Munkácsy Bécsi korszakában festette többek között a Húsvéti locsolkodás és a Búsuló betyár c. képeit is.
Bécsi tartózkodása idején Munkácsy megismerte Ludwig Knaus munkáit, amelyek óriási hatást gyakoroltak az ifjú festőre. Rájött, hogy neki semmi keresnivalója nincs Bécsben neki Knaustól kell tanulnia. Bár a szakirodalommal szemben valójában be volt iratkozva a következő félévre a Bécsi Akadémián, ez ellentétben van azzal miszerint pénz hiányában nem iratkozott be. De mivel Rahl meghalt, úgy érezte, Bécs többet már nem nyújthat neki a személyes fejlődésében. Düsseldorfba vágyott, hogy Knaustól tanulhasson.
A következő fejezetben erről fogunk beszélni.
Egyébként nektek melyik a kedvenc Munkácsy képetek? Alul a hozzászólások közé beírhatjátok.
Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg a facebookon is!
Na nem az Ásító inas……a késői képek: elegáns dámák, enteriőrök. Kár, hogy nem élt tovább, érdemes lett volna kipróbálnia az impresszionizmust
Természetes, mint debreceni volt diáknak (most is a közelben lakom) a Trilógia. Órákat tudok állni a Déry múzeumban és nézni ezeket a monumentális képeket. Jó, hogy megint lehet egyszerre látni mindhárom képet. Borzongatóan „gyönyörűséges”. A Bécsi Korszakából még nagyon szeretem A bogrács c. képét.
Nekem a Golgota.Pesten láttam a kiállitását.Azóta is szeretem a festményeit. Itt szeretném megjegyezni , hogy megvan mindkét könyv amit már többször is olvastam.Most minden vágyam, hogy megszerezzem Harsányi Zsolt könyvét is.
A kedvencem „A virágok áldozata” . Nem nagyon beszélnek róla, de nagyon szép. 2005-ben a budapesti kiállításon láttam és ùgy emlékszem a kijáratnál helyezték el..de rám nagy hatással volt.