A KINVA ART Festőművész blogon nagy népszerűségnek örvend az új sorozatunk, melyben ma is élő, alkotó Magyar festőművészeket mutatunk be. Mivel jelen pillanatban főleg tájképfestő mesterekre fókuszáltunk ,aktualitása van a tájképfestészet kialakulásának, Magyar vonatkozásainak megtekintése. Ennek kapcsán jött létre ez a bejegyzés is.

Magyarországon a tájképfestészet mint önálló műfaj némileg később alakult ki mint másutt, hiszen pl. a Németalföldi festők körében, már 17. században jelentős tájképfestészeti irányzat figyelhető meg, a 18. században pedig egyértelműen kijelenthető, hogy önálló műfajként is létezett a tájkép.

Franciaországban a 19. század elejére terjedt el, majd utána a 19. század közepétől a tájképfestés plein air vonatkozásában is igen népszerű volt.

Magyarországon a 19. században alakult ki, mégpedig a romantika festészetéhez kapcsolódóan. id. Markó Károly festőművészt szokták a Magyar tájképfestészet megteremtőjének is nevezni. Markó hivatásánál fogva is vonzódott a természeti táj iránt, hiszen végzettségét tekintve földmérő volt. Egyik legjelentősebb alkotását, a Visegrád c. festményét valamikor 1826-30 között festette. Markó határozottan a tájképet tette meg festészetének egyik fő témájának, és ezt a témát olyan erőteljesen tudta reprezentálni, hogy ezzel el tudta fogadtatni a hazai közönség számára is a tájképet mint önálló témát.

 

id. Markó Károly – Visegrád

 

id. Markó Károly – Idillikus táj

 

id. Markó Károly – A puszta

 

A 19. század végére aztán a táj ábrázolás már teljesen elfogadott volt a festészetben Európa szerte, így Magyarországon is. Ebben az időszakban kiemelkedő festőnek tekinthetjük Színyei Merse Pál festőművészt, aki megelőzve kortársait az impresszionista megközelítést mutatta be, amely tetten érhető sajátos stílusában.

 

Színyei Merse Pál – Pipacsos rét

 

Színyei Merse Pál – Patak

 

A 19. század végén és a 20. század elején működött Erdélyben a Nagybányai művésztelep, ami az akkori Magyar festészetnek az egyik legnagyobb szellemi műhelye volt. A Nagybányai művésztelepen a különböző modern irányzatok izmusok mellett, kialakult a magyar Naturalizmus és Plein air festészet is. A Nagybányai tájkép ábrázolások a kor gyorsan változó, izmusokkal fűszerezett érájában igen vegyes képet mutattak. A legkülönbözőbb irányzatok, izmusok tűntek fel az itt készült alkotásokon.

Maticska Jenő – Nagybányai táj

 

Patkó Károly – Nagybánya

 

Nagy Oszkár – Árnyas liget Felsőbányán

 

 

A 20. században jött létre egy újabb fogalom is, amit az “Alföldi iskola2 néven neveznek. Az Alföldi iskola nem volt sem helyhez kötve, mint pl. a Nagybányai iskola, ami földrajzilag az Erdélyi Nagybányához kötődött, sem pedig izmushoz, irányzathoz nem idomult. Az Alföldi iskola egy gyűjtőnév, amelyet azoknak a festőinknek az esetében használunk, akik alkotásaik fő témájának a Magyar tájnak azt az emblematikus részét választották, amit alföldnek hívunk.

Endre Béla – Alföldi tanya

 

Tornyai János – Alföldi tanya

 

Tehát egyszóval azok az alföldi festők, akik az alföldet ábrázolják alkotásaikon.

A következő bejegyzésben a kortárs magyar tájfestészetről írunk.

 

Ha téged is érdekel a tájképfestészet, érdekelnek a Ma is élő, Magyar tájképfestőművészek technikái akkor itt egy remek lehetőség!

 

 

 

 

Újdonság! Realista Magyar Tájak festése!

Ismerd meg a Magyar Tájképfestő Mesterek titkait!

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg a facebookon is!