A Tubus és a festészet

A tubus feltalálása

Kevesen tudják, hogy a napjainkban szinte az élet minden területén megtalálható és egyik leghétköznapibb használati tárgyunkat, a tubust is egy festőművész találta fel.

 

 

Fogkrém, kézkrémek, mustár, turistakrém stb. Mind-mind tubusban érkezik hozzánk, ez a napjainkban olyan természetes  csomagolási mód, komoly hatással volt a festészetre is. Nézzük, meg, hogy miért is.

A korabeli művészek a tubus feltalálása előtt, minden nap kézzel keverték a festéküket, pigmentekből és olajokból. Esetleg a tanítványok, segédek végezték ezt a feladatot. Nyilván a lassabban száradó pigmenteket, több napig is el tudták tartani, de akkor is a festék keverés a napi tevékenység része volt.

 

 

A festékek eltartására voltak kísérleteik, pl. szárított marha bélbe és marha hólyagba töltötték, melyet aztán lekötöttek, így légmentesen tudták tartani a festék nagy részét. Majd kis nyílást szúrtak a hólyagra, melybe aztán dugót tettek, így zárva vissza használat után.

Ez azonban macerás volt és korántsem tökéletes megoldást jelentett.

Tehát a festék tárolása egy örökös probléma volt a festőknek, nem csoda, hogy rengeteget kísérleteztek ennek megoldásával.

Egy előnye azonban kétségtelenül volta a kényszerű anyagkeverésnek. A festők nagyon jól megismerték az anyagot amivel dolgoztak, így ez az anyagismeret, nagy segítségükre volt a munka közben, hiszen bizonyos technikákat a megfelelő anyaggal lehetett megoldani, és így tudták, hogyan kell az anyagot kedvükre manipulálni. Talán ebben a gyakorlatban keresendő a túl misztifikált “Régi mesterek titkai” c. elgondolás. Tehát, hogy azt feltételezték egyesek, hogy bizonyos titkos recepteknek köszönhetőek azok a remekművek melyeket az utókorra hagytak.

 

 

Először 1822.-ben James Hams angol művész talált fel egy dugattyúszerű szerkezetet (tulajdonképpen egy fecskendőt) melyben a festéket hosszabb ideig lehetett légmentesen tárolni, és könnyedén adagolni.

 

 

A nagy áttörést aztán 1841.-ben egy amerikai arcképfestő érte el. John Goffe Rand feltalálta az összenyomható tubust. Ezt azonnal szabadalmaztatta Az Egyesült Államokban és Európában egyaránt.

Európában az Angol Winsor & Newton szinte azonnal elkezdte gyártani a tubusos művészfestékeit.

 

 

Ezután persze még több találmány is létrejött, melyekkel tulajdonképpen a Rand féle tubust tökéletesítették.

A tubus feltalálásával és elterjedésével lehetővé vált a művészfesték készítőknek, hogy növeljék a színválasztékot, hiszen képesek lettek előre kevert színkeverékeket is létrehozni és árulni festékek formájában ez pedig a választék növekedését tette lehetővé. Ezt a megnövekedett választékot aztán jól fogadták a festők, különösen az amatőrök, akik szívesen megvették az új, kevert színeket.

Ez a nagyobb választék iránti igény, pedig jó hatással volt az új pigmentek feltalálására való kísérletekre, komoly lendületet okozva az iparágban.

Így egyre másra érték egymást az újonnan felfedezett szintetikus pigmentek, melyek napjainkra oly fontossá váltak az élet minden területén, többek között a művészetben, festészetben is.

De egyéb hatásai is voltak a tubus feltalálásának.

 

„Ha nem lett volna tubus akkor a festők nem tudtak volna olyan könnyedén kimenni festeni a szabadban és sohase született volna meg az a festészeti stílus, amit az újságírók „Impresszionizmusnak” neveztek el.”

Pierre-Auguste Renoir

 

A fenti Renoir idézet rámutat arra a tényre, hogy a tubus milyen komoly szerepet játszott a művészettörténet egyik leghíresebb epizódjában, amelyet úgy emlegetnek mint az „Impresszionisták forradalma”.

Hiszen tudjuk, hogy a modern izmusok kialakulásában komoly szerepet játszott az impresszionizmus létrejötte és annak utóhatásai. Az impresszionizmus hosszú, küzdelmes útja ami odáig vezetett, hogy a nagyközönség elfogadta és elismerte az impresszionista festőket és alkotásaikat, utat nyitott annak a gondolkodásnak, hogy a művészetben van helye a megújulásnak, létre lehet hozni újabb és újabb izmusokat. Így kialakulhatott a 20. században megismert modern művészet.

Az impresszionisták egyik legfontosabb munkakódszere volt a szabadban való festés „en plein air”. Fontosnak érezték, hogy a festendő motívumokat, a szabadban közvetlenül figyeljék meg, így kísérletezve az időjárásfüggő és atmoszféra okozta fény és színjelenségekkel, amelyeket megpróbáltak a vásznon megörökíteni. Ehhez nagyon fontos volt, hogy a festőfelszerelés könnyen mobilizálható, hordozható legyen. ennek pedig egyik alapfeltétele volt a festék mobilizálhatósága amit a tubus tett lehetővé számukra.

 

Az érem másik oldala.

A művészek rákaptak az egyszerű megoldásra, leszoktak a festék készítésről, szívesen vették készen a festéket. Ebből egyenesen következett, hogy a festőszereket is egyre inkább vették készen hiszen a gyártók nyilván azt is szívesen eladták.

Ezzel aztán el is indult a festőművészeknek az anyagismeretek terén a hanyatlása, hiszen mindent készen kaphattak, nem kellett maguk előállítsák az anyagokat, következésképpen elveszítettek egy csomó ismeretet azokról, hiszen a korábbi készítőből már csak végfelhasználókká váltak.

Továbbá, a tubusban való eltarthatósághoz szükségessé vált bizonyos stabilizáló és töltőanyagok hozzáadására is a festékhez, melyek a festék konzisztenciájának az állandóságát hivetottak biztosítan a tubusban való állás során.

Ezekből a kísérletezésekből követtkezett aztán a pigmentek egy részének olcsó töltőanyagokkal való helyettesítése az indokoltnál nagyobb mértékben, melyek a gyárak gazdasági érdekeit szolgálják, de a festékek színezőereje ezzel egyenes arányban csökken.

Ez napjainkban olyan mértékeket öltött, hogy felértékelődött, a 100 % pigmenttartalmú, kézműves festékek létjogosultsága, vagy éppen az a gyakorlat, hogy egyre több művész kezdi el ismét saját maga keverni a festékeit.

A hazai választékból ilyen festékek a Blockx és a Natural Pigments Rublev festékek.

Aki először találkozik ilyen erejű és színtisztaságú festékekkel, akkor szembesül azzal, hogy mit is jelent egy festéknél a színező erő! 🙂

Tehát a tubus feltalálásával sokat nyert a világ, de a festészet ugyanakkor bár az új színek terén némileg maga is profitált ebből a nyereségből de valahol mégis a folyamat nagy vesztese lett.

Tehát amikor a napi fogmosás részeként lecsavarjuk a fogkrémes tubusunk kupakját, hogy kinyomjunk némi fogkrémet a fogkefénkre, álljunk meg egy pillanatra, és miközben s fogainkat súroljuk gondolkodjunk egy kicsit el azon, hogy a tubus feltalálása micsoda forradalmakat indított el a festészetben, és vajon életünknek még hány területére gyakorolt hatásokat ez az egyszerű és hétköznapi eszköz.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg a facebookon és szívesen veszem ha alul a hozzászólások közt is hozzáfűzöd a gondolataidat!