A 19. századot megelőzően a művészek által alkalmazott paletták elsősorban az un. földpigmentekre támaszkodtak. A 19. században eztán gyorsuló ütemben, a kémiai felfedezésekkel együtt kezdtek el egyre másra újabb és újabb mesterségesen előállított pigmenteket használni. A 19. század végére már általánosan elterjedt a tubus is, mint a kész festék tárolásának legmegbízhatóbb eszköze, (A Tubus felfedezéséről itt írtam korábban egy érdekes cikket, olvasd el ezt is!) ez a felfedezés aztán végkép felgyorsította a szintetikus festékek használatának terjedését, mely örökre megváltoztatta a művészek palettáját.
A 19. században a színválaszték bővülését és megújulását persze nem minden művész üdvözölte de a nagy többség nyilván tárt karokkal fogadta az új színeket. Az impresszionisták például nagy potenciált láttak az új színekben. Azt hitték, ha rendelkezésükre áll a palettán a spektrum 7 színe tiszta festék formájában, akkor abból ők minden további színt bármikor, a legtisztább árnyalatban ki tudnak keverni. Bár nyilvánvalóan ez a teljes színárnyalat spektrum szempontjából híú ábránd volt, azért az impresszionisták végül is el tudták érni a saját céljaikat, nekik megfelelt az általuk választott, használt színpaletta.
Ugyanakkor az akadémiai képzettséggel bíró. klasszikus festészet gyakorlói tartottak az új színek túlzottan erős színezőerejétől, harsány, intenzív színeitől. Például Jacques-Louis David azt gondolta, az új festékek nagyon törékenyek az új színek pedig nem elég tartósak. Közülük legtöbben állhatatosan kitartottak a történelem folyamán már évszázadok vagy éppen évezredek óta használt színek mellett. Azrt gondolták, ha a föld színek elég jók voltak a régi mestereknek, akkor jók lesznek nekik is.
Néhány akadémista festő lazábban kezelték ezeket a szabályokat, de ők is csak módjával, óvatosan használtak az új színekből. Főleg csak a drapériák, ruhák színezésénél használtál őket.
Persze ahogy tellett az idő egyre több művész barátkozott meg az új színekkel és megtanulták a hagyományos színek mellet az új színek használatát is, ezzel teljesebbé téve palettájukat.

Charles Moreau-Vauthier – Bara halála

 

Vauthier felmérése

A 20. század elején Charles Moreau-Vauthier kíváncsi volt arra, hogy az impresszionista miként befolyásolta a klasszikus paleta alkalmazását a 19. században. Elgondolkodott, azon mi lenne a legcélravazetőbb módszer arra, hogy ezt feltérképezze és végül arra jutott, hogy megkereste Monsierur Lefrancot, aki a híres Párizsi Lefranc et Ce. művészfestékgyár tulajdonosa volt. Megkérte őt, hogy készítsen egy statisztikát arról, hogy a 19. században a működésük során, az új színek bejelentését követően, melyik színből mennyit adtak el. Arra gondolt, hogy így megállapítható egy rangsor a különböző színek népszerűségét tekintve, és ez nagyjából reprezentálni tudja a színhasználati szokásokat. Vauthuer az eredményt le is közölte 1922-ben megjelent Comment on Peint Aujourd’hui c. könyvében.

 

Részlet a Párizsi Lefranc cég 19. századi festék katalógusából.

 

A felmérés eredménye
Nem meglepő módon azt mutatták ki, hogy a legtöbbet az ólomfehér színből adták el. Hiszen a fehérből egyébként is sokkal többet használunk mi festők, és bár akkor már elérhető volt a cink fehér is, de tudjuk, hogy az ólomfehér rengeteg olyan tulajdonsággal is bír, amelyeket nem lehet más fehérekkel kiváltani.
A lista számos érdekességet tartogat azok számára akiket mélyebben is érdekelnek a festészetben használatos pigmentek. De ami a lista eredményeben a legmegdöbbentőbb volt, hogy milyen sok rossz reputációjú pigment szerepelt a listán.  Rossz reputáció alatt azt értjük, hogy a történelem folyamán, egyes pigmentekről egyértelműen kiderült, hogy káros hatással vannak a festményre. Ezek a káros hatások sok mindenben megnyilvánulnak. Ilyen pl. a cinkfehér közismert repedezési hajlama, az eredeti Kármin lakk vagy a nedv zöldek (a növényi nedv zöldek) színeinek korai és erőteljes fakulása, a bitumen képekre kifejtett sötétítő hatása stb.
Szóval a listából az derült ki, hogy rengeteg köztudottan rossz tulajdonságú hagyományos pigment helyett hiába voltak megbízhatóbb korszerű helyettesítő pigmentek. Valamiért a művészek mégis ragaszkodtak a hagyományos, megszokott pigmentjeik használatához, azoknak minden rossz tulajdonságával együtt.

A pigmentek népszerűsége a Lefranc & Cie értékesítései alapján:

1. Blanc d’Argent (ólom fehér)
2. Jaune de chrome Clair (króm sárga világos)
3. Vert Émeraude (sárgászöld)
4. Ocre Jaune (okkersárga)
5. Noir d’ivoire (elefántcsont fekete)
6. Terre de Sienne brûlée (égett sienna)
7. VERMILLON français (francia élénkpiros)
8. Vert Veronese (Veronese zöld)
9. Jaune de chrome Fonce (krómsárga sötét)
10. Terre de Sienne Naturelle (nyers sienna)
11. Laque carminée ordinaire (kármin )
12. Outremer n ° 1 (ultramarin kék # 1)
13. Bleu de cobalt (kobalt kék)
14. Outremer N 2 (ultramarin kék # 2)
15. Jaune de Naples (Nápolyi sárga)
16. Blanc de zink ( cink fehér)
17. Bleu de Prusse ordinaire (Porosz kék)
18. Laque Garance rose (festőbuzér vörös, rózsaszín árnyalatú)
19. Laque Garance foncée (festőbuzér vörös sötét)
20. Bleu de cobalt Fonce (kobaltkék sötét)
21. Carmin ( kármin)
22. Terre d’ombre Naturelle (nyers umbra)
23. Bitume (bitumen)
24. Bleu de Prusse fin (porosz kék finom)
25. Terre d’ombre brûlée (égetett umbra)
26. Jaune India (indiai sárga)
27 . Laque carminée finom (carmine lakk finom)
28. Brun Van Dyck (Van Dyck barna)
29. Blanc d’Argent double (ólom, fehér, nagy mennyiségben?)
30. Bleu Mineral (ásványi kék)
3i. Jaune cadmium Clair (kadmium sárga világos)
32. VERMILLON de Chine (kínai élénkpiros)
33. Jaune brillant (ragyogó sárga)
34. Vert hongrois I (Angol zöld)
35. Ocre rouge (vörös okker)
36. Jaune citron (citrom sárga vagy citromsárga)
37. Jaune kcdmium Fonce (kadmium sárga sötét)
38. Jaune cadmium citron (kadmium sárga citrom)
39. Laque Garance rose dorée (rose madder vöröses arany)
40. Rouge de Venise (Velencei vörös)
41. Laque Jaune (sárga lakk)
42. Violet de cobalt (kobalt lila)
43. Laque Geranium (Geránium vörös)
44. Jaune chrome orange (króm narancs sárga)
45. Rouge de Saturne (minimum / vörös ólom)
46. Vert Anglais III (Angol zöld III)
47. Laque Garance ordinaire (Valódi vörös lakk)
48. VERMILLON hongrois (Angol élénkpiros)
49. Bleu céruléum (cölin kék)
50. Cinabre vert Fonce (Cinnóber zöld sötét)
5i. Cinabre vert clair (Cinnóber zöld világos)
52. Vert hongrois II (Angol zöld II)
53. Jaune cadmium orange (kadmium narancs sárga)
54. Ocre d’or (arany okker)
55. Brun de Mars (Mars barna)
56. Laque de Gaude (Gaude sárga lakk)

 

Néhány megjegyzés a pigmentekről:

8. Veronese Zöld eredetileg ugyanaz, mint az Angol Emerald Green, ez egy erősen mérgező réz és az arzén tartalmú vegyület. 1893, Veronese Zöld azonos volt sárgászölddel (3. vert émeraude), és valószínűleg csak hagyománytiszteletből sorolták fel külön színként.

11., 21., és 27. Carmine és kármin színek néven említett pigmentek,  kármin teű nevű rovarok összezúzott testéből készült.

12. & 14. Az elnevezések # 1 és # 2 után ultramarinkék esetleg említett különböző színárnyalat variációkat  (vöröses / zöldes árnyalatok) vagy a különféle fokú részecskék méretére is érthették. Esetleg sötétebb vagy világosabb árnyalatokat jelölhettek vele.. Ezek valószínűleg mesterséges ultramarinok, és már nem készültek lapis lazuli ásványból.

18., 19., 39., és 47. Ezek vörösek eredetileg a krapp gyökérből készültek, bár valószínű, hogy mire a felmérés, idején ezeket a színeket már valójában szintetikus alizarinból csinálták.

33. Jaune briliant az egyik alternatívája volt Nápoly sárga színnek. Ezt króm sárga és ólom fehér keverékéből készítették.

34., 46., és 52. Angol Greens I, II, és III krómsárga, ferrociánkék változó arányú keverékeiből készültek.

36. Egy érdekesség a citrom sárga színből kétféle pigmentet is árultak, melyeket úgy különböztettek meg egymástól, hogy az egyik nevében külön írták a citrom és a sárga jelzőket, míg a másikban pedig egybe írták. Így különböztették meg őket egymástól. A Citrom sárga cinkből készült, míg a citromsárga króm-alapú pigment volt. Az előbbi sokkal tartósabb színt adott.

43. A Geránium vörös anilin alapú festék volt emiatt nagyon instabil, az alsó rétegek alól “átvérző” szín volt.

56. Gaude sárga lakk egy igen tartós festék volt, ami különböző léppen készülhetett. Ez a verzió állítólag amerikai fekete tölgy kérgéből készült ami tartósabb színt eredményezett, mint a szokásos növényi festékek.

 

Remélem tudtam néhány adalékkal szolgálni a színek és pigmentek iránt érdeklődőknek

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg a facebookon és szívesen veszem ha alul a hozzászólások közt is hozzáfűzöd a gondolataidat!