Munkácsy Mihály 1871-72 telén áttelepült Párizsban, ahol kakást és műtermet bérelt. Az anyagi helyzete ekkora stabilizálódott, a Goupil műkereskedővel kötött szerződésének hála, és pártfogója is akadt a De Marches házaspár személyében. 1873-ban De Marches báró elhunyt és ezt követően, 74 augusztusában összeházasodott a Bárónéval.
Munkácsy legnagyobb sikereit életének a Párizsban töltött és egyben utolsó korszakában érte el. A Párizsi korszak első felében, gyakran kirándult a közeli Barbizonba Paál László barátjával együtt, ez a szikásuk Paál László haláláig megmaradt. Barbizonban Munkácsyit is magával ragadták a tájképek, többet is festett ebben az időszakban. A Barbizoni festőtelepen sok festőt megihletett a közeli Fontainebleaui erdő, Munkácsy itt találkozott Millettel, aki nagy hatást gyakorolt rá, a Barbizoni élmények és a Millettel való találkozásból született aztán egyik híres műve a Rőzsehordó.
A Párizsi évek első felében főleg szalonképeket festett. Ezek a zsánerek nagyon népszerűek voltak akkoriban és Munkácsy különösen tehetséges volt a műfajban, igazi remekműveket alkotott. Vidám hangulatot árasztó, könnyed életképek születtek a keze alatt ebben az időszakban. Ezeket a képeket nagyban ihlette, az a fényűző életmód, amelybe újdonsült felesége a Bárónő vezette be, és amely jellemző volt Párizsi és Colpachi otthonukra is. Komoly társasági életet éltek. A másik rá jellemző műfajhoz sem lett hűtlen, a drámai ábrázolásait, melyek többnyire a szegénység, az egyszerű emberek életvitelét, tragédiáit mutatta be. Ezek a képek különös kontrasztot mutattak a gazdag szobabelsőkben, ábrázolt gondtalan gazdagok életvitelével, melyeket szalonképein láthatunk.
Munkácsy mintegy kontrasztba állítva bemutatja a nézőknek mind a két világot. A kitűnő pszichológiai és drámai érzéke emelte igazi magasságokba ezeket a munkáit. Eben az időszakban született az Éjjeli csavargók, Köpülő asszony, Részeges férj hazatérése, Újoncozás, A falu hőse és persze a Zálogház c. festményei.
A zsánerek közül pedig olyan remekművek születtek ez időszak alatt mint pl. a Műteremben, Párizsi szobabelső, Zeneszoba, ezen kívül több remek tájkép is született ebben az időszakban, pl. a Colpachi iskola, Poros út 1. és az Őszi parkban, stb.
1878 új korszakot indított a Párizsi éveiben. Ebben az évben hunyt el barátja Paál László. A Milton c. festménye aranyérmet kapott a Szalonban és felmondta a szerződését Goupillal és Sedelmeyerrel szerződött 10 éves időtartamra.
Ebben a 10 számtalan további szalonképet is festett, és ekkor kezdett el alkalmi jelleggel virágcsendéleteket is festeni. Olyan szalonképek láttak itt napvilágot, mit pl. a Reggeli a nyaralóban, a Pálmaházban, az Apa születésnapja, Zongoránál, Ballada, Reggeli a nyaralóban, a Pálmaházban, az Apa születésnapja stb.
Tájképek is születtek ez idő alatt, illetve gyakoriak voltak az „ember a tájban” típusú ábrázolások is. Ezek a képek, pl. a Mély út, Colpachi táj mosónőkkel, Hazafelé, Legelésző csorda stb.
Az életének utolsó szakaszában festette meg a Krisztus trilógiát is, melyekhez Sedelmeyer óriási felhajtást csinált ezzel végkép felemelte Munkácsyt a világhír felé. Elsőként a Krisztus Pilátus előtt, majd a Golgota c. képeket festette.
Ekkoriban már nagyon leromlott az egészségi állapota, gyakori idegfájdalmak gyötörték. Jelentős műve volt még ez időszak alatt a Moczart halála c. műve.
1888-ban felmondta a szerződést Sedelmeyerrel. Számos tájkép és zsáner született ezt követően is.
1893-ban fejezte be a Magyar Országgyűlés által rendelt Honfoglalás c. képét, majd 1896-ban a Krisztus trilógia harmadik részét mutatta be, Ecce Homo címen.
1897-ben végkép kitört rajta a téboly, a fiatal korban elkapott szifiliszből kialakult „tábesz” végleg győzedelmeskedett felette. Életének utolsó 3 évét egészen 1900 május 1.-én bekövetkezett haláláig a szanatóriumokban töltötte, de ebben az időszakban már soha többé nem tért magához.
Neked melyik képei tetszenek legjobban? A szalon képei, a drámai képei vagy a tájképei? Írd be itt alul a hozzászólások között.
Ha tetszett akkor kérlek oszd meg a facebookon is.
Munkácsy Mihály korszakalkotó ZSENI volt! Minden amit ALKOTOTT lenyűgöző. A drámai képeinek bármelyik Alakjába „bújsz” át tudod élni „AZT” a pillanatot,amit Ő mgélt,látott,ill.-ve ELKÉPZELT! Volt egy belső látásmódja ez adottság!-De mindezt vászora vinni az tehetség,viszont ahogy Ő mindezt megfestette /minden alkotása ÉL!/ megalkotta ez már ZSENIALITÁS!
A szalonképei és az erdős képek tetszenek nagyon.Persze minden!