A fenti idézetet sokan Pablo Picassonak tulajdonítják, állítólag a Spanyol származású festőművész többször is hangoztatta ezt a nézetét. ebben a bejegyzésben ennek járunk utána. Vajon tényleg Picassotól származik ez az idézet? Ha igen, akkor mit értett ez alatt? Picasso tényleg lopott? Megpróbáljuk kideríteni a választ e kérdésekre.

Honnan ered ez a Picasso idézet?

Bár az kétségtelen, hogy a művész többször hangoztatta ezt a gondolatot, valójában nem ő találta ki, (ő is lopta) ez a gondolatsor a 19- század végén bukkant fel először.

Lássuk a tényeket magáról a „Picasso” idézetről

Akkor most Picasso lopott, vagy sem?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázzuk előbb vizsgáljuk meg a másolás és a lopás közti különbségeket művészeti szempontból.

Mit nevezünk másolásnak?

Másolásnak hívjuk azt a gyakorlatot, amikor a művészek más mesterek műveit próbálják lemásolni. Ezt többnyire gyakorló célzattal teszik. A másolás gyakorlata nagyon fontos a festészetben, hiszen a tanuló ezáltal új technikai ismereteket sajátít el, és a gyakorlatban is megismeri a festészet különböző szakmai fogásait, és ábrázolási stílusait.

A másolás mindíg is természetes részét képezte a művészeti tanulmányoknak. Ennek a fontos gyakorlatnak köszönhető, hogy régen szinte minden képtárban és múzeumban voltak olyan napok, amikor a művészek bejárhattak a műveket másolni. Sőt, külön „másoló jegy” is létezett.

Mit nevezünk hamisításnak?

Hamisításnak hívjuk azt a gyakorlatot, amikor a művész kifejezetten anyagi haszonszerzésből, másokat megtévesztő módon reprodukálja mások művészetét. Jellemzően 2 típusa van, az egyik mikor egy létező, vagy korábban létező (pl. elveszett) művet másol le.  A másik típusa az, amikor egy sohasem létezett „új” művet hoz létre a kiválasztott művész stílusában, annak faktúráját alkalmazva, mintha egy eddig ismeretlen alkotása bukkant volna fel e művésznek. Mindkét módszer csalás, bűncselekménynek számít és a törvény szigorúan bünteti.

Mit nevezünk plagizálásnak?

Plagizálásnak nevezzük azt a gyakorlatot, amikor valaki más alkotását másoljuk le és azt a sajátunknak tüntetjük fel. A plagizálás olyan jogsértés ami a szellemi magántulajdon ellen történik és többnyire a polgári törvénykönyv szerint járnak el ellene. Jellemzően a mű eredeti tulajdonosa kártérítési eljárást indíthat a plágiummal élő ellen.

Mi a különbség a másolás és a plagizálás között?

A másolást lehet, sőt kell is etikusan végezni. Ennek egyik módja, ha engedélyt kérünk erre a mű eredeti tulajdonosától. A másik mód ennek hiányában az ha minden esetben feltüntetjük a másolt mű mellett az eredeti művész nevét, és azt a tényt, hogy az alkotást tanulmányi célzattal másoltuk le. Ezzel a gyakorlattal nem megsértjük az eredeti alkotót, hanem tulajdonképpen még el is ismerjük.

FIGYELEM!

A fenti definíciók nem számítanak hivatalos megfogalmazásnak és lehetséges, hogy jogi szempontból hiányosak, és pontatlanok. Tekintve, hogy nem vagyok jogász, ez talán méltányolható. Pusztán arra vállalkoztam, hogy nagy vonalakban megpróbáljam a lényeget megfogalmazni, egyszerű, közérthető módon. A pontos és jogszerű értelmezés, ennél nyilvánvalóan összetettebb és bonyolultabb, ha valaki erre vágyik, forduljon jogászhoz!

Jó, jó, de még mindig nincs meg a válasz arra, hogy Picasso vajon lopott e!

Ígérem, hamarosan megtárgyaljuk azt is, mit is érthetett Picasso a “lopás” alatt, de először kicsit ismerjük meg a nagy művész pályájának néhány fontos pillanatát.

Az ihlet és inspiráció kérdésköre mindig is együtt jár a művészettel. Egy művészre élete bármely pillanatában “rátörhet” az ihlet, az őt ért hatások pedig inspirálhatják őt.

Picasso inspirációi

1895-96-ban, 14 éves korában Picasso először utazott Madridba, ahol meglátogatta a Museo del Prado-t. Ott állt először az európai régi mesterek remek műveire, köztük El Greco-ra és Velázquezre. Néhány évvel később, egy 1898-os jegyzetfüzetben Picasso megerősítette a nagy mesterek tartós hatását, és így nyilatkozott: “Greco, Velázquez, ihletnek engem!”

Picasso inspirációiról egy külön könyvet lehetne írni, egész élete és művészetének teljes fejlődése, folyamatosan tele volt inspirációkkal. Erre az egyik legjobb példa, talán a híres “Kék korszaka” és annak kialakulási körülményei. 

Picasso kék korszaka

A kék korszak kb. 1900 – 1906-ig tartott, barátjának Casagemasnak az öngyilkossága volt a gyújtópont e korszak meg születésében. A hideg, kék szín, a bánat, a fájdalom és a gyász szimbóluma. De ebben a korszakban láthatjuk legelőszőr annak a hatalmas művészi transzformációs képességnek a megnyilvánulásait, melyek oly jellemzőek voltak a művészre.

A kék korszak szecessziós jellegű kép, érzékelhető benne El Greco hatása is, ami viszont a manierizmust hívja életre. De mindezt egy teljesen újszerű, posztimpresszionista módon tálalta a művész.

Ebben az időszakban már Párizsban tartózkodott és erőteljes hatások érték őt az impresszionisták és posztimpresszionisták részéről. Sokat merített az impresszionisták ecsetkezelésből, Degas kompozícióiból, Toulouse-Lautrec plakátszerű, Japános esztétikájából és Van Gogh erőteljes színhasználatából.

Az abszintivó című festményében egyértelműen Gauguin hatásait azonosíthatjuk.

Végül tisztázzuk mit érthetett Picasso a „lopás” alatt

Bár mint ahogyan a cikk első részéből megtudhattuk, valójában nem is Picasso mondta ezt, de tételezzük fel, hogy akár ő is mondhatta volna. Mit jelent az idézet értelmében a „lopás” kifejezés?

A lopást az idézetben inkább egyfajta inspirációt jelent, ami egy erőteljes művészi transzformációval, azaz átalakítással jár együtt.

Az a művész aki lop, valójában ötletet merít más művészek munkáiból, hogy aztán ezt az ötletet továbbgondolja, megrágja, átalakítsa a saját gondolatai, érései, tudása szerint. A néző az alkotáson pedig már ezt a továbbgondolt, átalakított változatot fogja megtapasztalni.

Ez az átalakítás, lehet jobb, de lehet szerencsétlenebb, rosszabb mint az eredeti. Nyilvánvalóan a jobb a ritkább eset, hiszen komoly kvalitások kellenek ahhoz, hogy valaki igazán figyelemre méltó művészi transzformációt hajtson végre.

Picassonak mindez sikerült. Így hát végül teljesen mindegy, hogy kinek az ötleteiből indult ki, csak a végeredmény számít, ami végül senki munkájára sem hasonlított, hanem hamisítatlanul Picassós lett, olyan színvonalon, amellyel végérvényesen beírta magát a művészettörténet nagykönyvébe.

Tehát a Picassoi értelembe vett lopás, nem bűn hanem egy hallatlan művészeti bravúr amit senki nem ítél el, de mindenki tisztel és ünnepel. Még akkor is, ha nem is Picasso mondta a fenti idézetet.

Több órámba telt ennek a cikknek a megírása.

Ha neked is tetszett és méltányolod az erőfeszítéseimet, akkor kérlek oszd meg a Facebookon, hogy mások is olvassák!

Továbbá szívesen venném, ha megrínád a gondolataidat nekem itt alul, a „hozzászólások” között!