Milyen közös pont található Munkácsy Mihály és Vincent Van Gogh pályafutása között? A főcím kicsit megtévesztő, mert valódi kapcsolatról nem beszélhetünk, de egy nagyon érdekes momentumra hívnám fel a figyelmet ami egyaránt érinti Munkácsyt és Van Gogh-t is.
Tehát lássuk miről is van szó. Mindenek előtt előre bocsátom, hogy tudomásom szerint a két művész talán sohasem találkozott egymással, noha kortársak voltak. Van Gogh életének utolsó tíz évét szentelte a festészetnek, ami 1880 tól 1890 -ben bekövetkezett haláláig tartott.
Munkácsy pedig 1900 -ban halt meg és az 1880-as években volt életének legnagyobb sikereit hozó évtizede. Ráadásul Van Gogh az impresszionizmus útvonalán járt, hogy aztán a posztimpresszionizmuson keresztül utat nyisson az expresszionizmusnak és az utána következő izmusok sokaságának.
Munkácsyt pedig nem érdekelték az impresszionisták, nem értette őket és nem is tudta elfogadni azt amit képviselt. Ő ugye a Romantikus realista festő volt, ez gyakorlatilag homlokegyenest ellenkezett azzal amit Van Gogh gondolt a festészetről.
Ezen kívül nem is egy társadalmi körben mozogtak. bár Munkácsy sohasem felejtette el honnan jött, kiélvezte a sikerrel és pénzel járó élet minden ajándékát, míg Van Gogh gyakorlatilag egész életében nyomorgott.
A 18. század utolsó évtizedeiben a Párizsi műkereskedelem helyzete.
A 18. század 2. felében a Párizsi művészeti életet és a közvéleményt sorozatosan felborzolták az új hullámos festők akiket később impresszionistáknak ismertünk meg. A fiatal festőknek ez az új generációja lázadt a korábbi akadémiai modor és a klasszikus realista értékek ellen. Ők új utakat kerestek és találtak az impresszionizmusban. Ez a mozgalom egy több évtizedes harcban öltött formát amit az impresszionisták a kritikusokkal, a műkereskedelemmel és a közvéleménnyel folytattak.
Az első időben nem fogadták el őket, de végül győztek és a modern festészet szinte teljesen kiszorította a hagyományos festészeti értékrendet, mint amelyben Munkácsy is hitt. Ez egy lassú, hosszú folyamat volt, amelynek a műkereskedők is aktív résztvevői voltak. Eleinte teljesen ellenálltak az impresszionisták műveivel való foglalkozásnak, majd fokozatosan egyre több műkereskedő kezdett nyitni feléjük, míg végül a műkereskedelem is teljes mellszélességgel állt ki az impresszionisták mellett és elkezdték a hagyományos festészetet háttérbe szorítani a műkereskedelemben. Így gyakorlatilag egyszersmind diktálták és követték a trendeket.
A történethez fontos tudni, hogy Munkácsy első műkereskedője akivel szerződést kötött, Goupil műkereskedő volt. Goupillal 1871-ben Düsseldorfban kötött szerződést Munkácsy. A szerződés lényege volt, hogy Munkácsy akármit is festett a jövőben Goupil azt átvette tőle, magas összegű előlegeket biztosított számára, és emellett Munkácsynak elegendő szabad mozgásteret is biztosított.
A köztük lévő szerződés kb. 1878-ig tartott. Ekkor történt, hogy Goupil nem vette át Munkácsytól a Milton c. képét, arra hivatkozva, hogy kezdenek ezek a képek kimenni a divatból. Goupil érdeklődése már ekkor elkezdett az impresszionisták irányába elmozdulni. ebben nagy szerepe volt egy bizonyos személynek is, akit majd mindjárt megnevezek. Munkácsynak ekkor kapóra jött Charles Sedelmayer műkereskedő ajánlata, aki hajlandó volt átvenni tőle a Miltont és egy 10 éves szerződést ajánlott Munkácsynak sokkal jobb feltételekkel mint a korábbi Goupil féle szerződése volt. Sedelmayer aRégi mesterek munkáira specializálta magát, ebbe a koncepcióba tökéletesen illeszkedett Munkácsy festői stílusa is. Ami leginkább a Régi mesterek festményeire emlékeztetett.
Munkácsy részéről jó döntés volt a Sedelmayerrel történő szerződés, hiszen a virágkorát ez hozta el, Sedelmayer nem csak egyszerűen kereskedett Munkácsy képeivel, hanem nagyon komolyan és korszerű módon menedzselte is a művészt. Az igazi siker azzal kezdődött, hogy Sedelmayer bevitte az 1878-as szalonba a Goupil által alutasított Miltont ami aranyérmes lett, majd az elkövetkező évtizedben a Golgota trilógiával örökre beírták egymás nevét a művészettörténetbe, Munkácsy mint a trilógia festője, Sedelmayer pedig mint a menedzsere és kereskedője.
Ígértem, hogy megnevezem azt a személyt aki valószínűleg befolyással volt Goupil az impresszionisták iránti nyitására. Ennek a személynek a neve Theodorus „Theo” Van Gogh. Vincent Van Gogh testvére. Theo sikeres műkereskedő inasként kezdte pályafutását, Goupi műkereskedőnél, ahol komoly karriert futott be, pályafutása végén már fiók vezetőként dolgozott. Munkácsi életrajzában is említésre kerül Theo neve amikor Munkácsy Goupilnál járt.
Theo erősen támogatta az impresszionista festőket, gyakran összehozta testvérét, Vincentet is velük, így próbálta őt segíteni. Bár kereskedőként nem sikerült támogatnia Vincentet, de folyamatosan kapcsolatban álltak. Thora nagy hatással voltak Vincent festményei.
Tehát áttételesen Vincent Van Gogh testvére is szerepet játszott Munkácsy elsöprő sikeréhez, hiszen ehhez Sedelmeyer üzleti zsenialitása is kellett. Ezt pedig a Goupiltól való eltávolodás tette lehetővé. Sors fintora, hogy a történelem Goupilt és Theot igazolta. Hiszen az impresszionisták megváltoztatták a művészeti világot, elképesztő sikereket felmutatva. Vincent Van Gogh pedig minden idők legnagyobb művészi között van számos tartva. Egy Van Gogh kép értéke ma sokszorosa egy Munkácsy kép értékének.
Nekünk Magyaroknak nagyon fontos Munkácsy, aki világszínvonalon is rangos, de Van Goghot sokkal magasabban jegyzik. Bár nekem személy szerint jobban tetszik egy Munkácsy kép mint egy Van Gogh kép, de a művészettörténetben vitathatatlanul Van Gogh hagyta a nagyobb lábnyomot.
Neked melyik művész a kedvencebb Munkácsy vagy Van Gogh? Kinek a képét akasztanád ki szívesebben a faladra? Írd meg alul a hozzászólások között!
Nagyapám asztalos volt, és képek keretezésével is foglalkozott az ötvenes- hatvanas években. Nála láttam először Munkácsy képet. Nagy, széles keretben nagy kép, a Golgota nyomdai másolata volt bekeretezve. Nem vitték el, így sokat nézhettem. A mű annyira valóságosan ábrázolta az egész drámai eseményt, hogy mint egy időutazás élményét adta. Nagyon megfogott. Aztán viszont, kicsit később, Benedek István: Mondta Kriszti című könyvét elolvasva, az impresszionizmus szerelmese lettem. Mondjuk,nem Vincent 🙂 Számomra a festészet, a fény játékos ragyogásának, harmóniájának élvezete. Ilyen képe Munkácsynak is van és minden izmus nélkül, minden képben ezt keresem. Van Gogh nem a kedvencem.
Nem tudnék választani közülük. Ha volna annyi pénzem, hogy ilyen festményeket tegyek a nappalimba, akkor valószínűleg akkora házam vagy lakásom volna, hogy több helyiség is rendelkezésre állna képek elhelyezésére. Az egyiket mondjuk a nappaliba, a másikat meg például a „szalonba” tenném. Nagyon szeretem Munkácsy alkotásait, és nagyon szeretem Van Gogh-ot is. Mind a ketten más festészeti stílust, más mentalitást képviselnek, a maguk területén mindketten zsenik voltak. A legnagyobb tisztelet jár mindkettőjük életművének.
Munkácsy százszor is! Az impresszionistákat nem igazán szeretem. Nagy művész Van Gogh, de az én ízlésemtől kicsit távol áll.