Ismeretes, hogy a Munkácsy képek erősen sötétednek és az idő előrehaladtával ez a romboló folyamat egyre előrehaladottabb állapotba kerül. Félő, hogy a képek gyakorlatilag teljesen eltűnnek és a festményen csak egy nagy sötétség lesz látható. Ennek oka az általa használt „Bitüm” nevű anyag.

Az előző bejegyzésben Munkácsy Müncheni korszakáról megtudtuk, hogy a Piloty professzor által preferált aszfalt festék használatát ő maga is átvette, ez a gyakorlat vezetett végül a ma tapasztalható képromláshoz, de nem olyan egyértelműen mint azt sokan gondolják. Kevesen tudják de a Pilotyék által használt aszfalt barna és Munkácsy „Bitümje” nem ugyanaz az anyag volt. Ennél fogva pl. Piloty képen nem tapasztalható az a folyamat ami a Munkácsy képekre jellemző.

Nézzük előbb mi is az az aszfalt barna festék.

Az USA-ban főleg Utah Államban bányásznak egy ásványt melynek a neve Gilsonite. A Gilsonit egy természetes módon megkövesedett, gyantás szénhidrogén, tehát kőolaj származék. A gilsonitot Amerikában” természetes aszfaltnak”, vagy „természetes bitumennek” is hívják.

 

 

 

 

 

A gilsonit természetes formájában szilárd, kemény, a fosszilis gyantákhoz hasonló anyag, jellemzői közé tartozik, hogy magas hőmérsékleten minőségtől függően 130-200 celsius fokon megolvad. Ezen kívűl oldószerekben pl. lakkbenzinben és terpentinben jó oldható anyag.

A festészetben eredetileg ezt a természetes formáját használták. A bányászott ásványt megőrölték és lenolajjal festéket készítettek belőle, vagy használták az akvarell és a tempera festészetben is. Ezt a festéket hívták aszfalt barnának, vagy aszfaltumnak.

A ma is ismert aszfalt utak nem természetes aszfaltból, hanem bitumenből készülnek. A Bitumen a Gilsonit mesterségesen előállított változata, amelyet kőolaj lepárlással készítenek a lepárlás melléktermékeként keletkezett pakurából. Amikor ehhez a szintetikus bitumenhez, azt megolvasztva kőzúzalékokat adnak, majd utat készítenek belőle, akkor az így készült utakat aszfalt útnak nevezzük. Az aszfalt név onnan ered, hogy az így keletkezett anyag ismét szilárd, kőszerű lesz, ami hasonlít a természetes formájához a gilsonithoz.

A Természetes aszfalttól eltérően a bitumen mindíg lágy, könnyen olvadós, ragadós, örökké aktív anyag marad, ami alkalmatlanná teszi a festészeti célú felhasználásra.

Festeni csak a természetes aszfalttal lehet, a gilsonittal.

Ezt a 19. században még sokan nem tudták, köztük Munkácsy sem.

Mivel a gilsonit amerikai importból származott, magasabb ára volt, és nehezebb volt hozzájutni mint az Európában akkor már gyártott szintetikus bitumenhez. Festék formájában, színtónusok és transzparencia tekintetében nagyon hasonló egymáshoz a két anyag, gyakran össze is keverték őket emiatt. A természetes aszfaltot is hívták bitumennek és fordítva. Munkácsy is ennek a tévedésnek az áldozata lett.

Ma pl. az amerikai Natural Pigments művészfesték gyár forgalmazza a gilsonitot. Ha hozzá tudunk jutni érdemes vele kísérletezni, mert egy csodálatos anyag.

Mivel a neveket keverik és helytelenül használják, emiatt teljesen mindegy, hogy hogyan hívják, bitumennek e vagy aszfaltnak, azt érdemes figyelni, hogy az anyag gilsonite e vagy sem. Ha gilsonit akkor minden rendben van.

A legjobban úgy érdemes elkészíteni, hogy szárítóval főzött lenolajjal (pl. fekete olaj)dörzsölik el a gilsonit pigmentet. Ezen kívűl használat közben érdemes zselé médiumot alkalmazni ami segíti a pigmentet abban, hogy később ne „vándoroljon el” arról a helyről ahová felfestettük.

Ez a nehéz száradás mellett az aszfalt barna másik hátránya, hogy sokáig mozgásban marad a képen, ezzel hajlamos összekeveredni a mellette lévő színekkel, akkor is ha mi ezt nem szerettük volna. Gyakorlatilag úgy viselkedik ilyenkor mint egy lakk, hiszen gyakorlatilag az is. A lakkok is a végleges száradásig „terülnek”, mozognak, terjednek a képen.

 

 

 

 

Az is jó megoldás, ha festék készítés közben néhány százalék silicát azaz izzított-szilícium-dioxidot(a silica egy zselésítő anyag, a zselé médiumok alapanyaga) adunk a pigmenthez. Ez így egy csodálatos festék lesz, ami talán a legszebb, legtüzesebb barna ami a festészetben létezik.

 

Munkácsy Bitümje

Munkácsy nem ugyanazt az anyagot használta mint Pilotyék. Munkácsy a saját maga által használt anyagot „Bitüm-nek” nevezte.

Munkácsy bitümje egy általa kikísérletezett keverékből állt, amely a jelek szerint egy igen összetett anyag volt. Többek között tartalmazott, bitument, méhviaszt, propoliszt, lenolajat, vasport, mastix gyantát, gumiarábikumot és még ezen kívűl is jónéhány anyagot. Munkácsy e keveréket először Düsseldorfban használta, talán mert ott nem jutott hozzá a Münchenben megismert természetes aszfalthoz. Az okok közt szerepelhetett a természetes aszfalt magas ára, esetleg az, hogy a düsseldorfi festékkereskedők nem forgalmazták azt stb.

Munkácsy bitümje hasonlít azokhoz az anyagokhoz, amelyet a 19. századi asztalosok használtak bútor bevonatként. Ezek az asztalosipari anyagok is tartalmaztak vas port. Nyilván ezt a keveréket Munkácsy még asztalosinas korában ismerte meg. Ezeken a régi bútorokon ugyanolyan sötétedések és krokodilbőr szerű mintázatok kialakulása figyelhető meg, mint Munkácsy festményein.

Mivel Düsseldorfban nem jutott hozzá a természetes aszfalthoz, elkezdte ezt a keveréket használni, mivel ragaszkodott az aszfaltos technikához amit Münchenben megismert. Valószínűleg technikailag bevált neki az új keverék így élete további szakaszában is ezt használta, egészen 1880-ig.

A Munkácsy képeken tapasztalható egy megállíthatatlan sötétedő folyamat ami ennek az anyagnak a használatának tudható be.

 

 

 

 

 

Ez tipikusan olyan eset amikor kiviláglik, hogy a helytelen anyag használat micsoda problémákhoz vezethet, és a legnagyobb művészek is beleeshetnek ilyen hibákba. Ezek a hibák csak a biztos anyagismerettel és az új anyagok használatával szembeni óvatos hozzáállással kerülhetőek el.

1880-ra Munkácsy számára is nyilvánvalóvá vált, hogy baj van az anyagokkal és ekkor hagyta el végre a bitüm alkalmazását és korszerűbb, biztonságosabbnak ítélt anyagok használatára tért át.

 

Te láttad a Munkácsy képek sütétedést? Mi a véleményed erről?

Alul a hozzászólások közé beírhatod.

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg a facebookon is!