Zecchi Antichi Maesti médium

Végre elkészültem az ígért festőszerek készítéséről szóló bejegyzéssel. használjátok sok sikerrel!

A festőszerek készítésének van egy sajátos logikája, ami feltételez némi anyagismeretet is.

Mely tudásra szerintem minden alkotónak szüksége van. Egyrészt mert elengedhetetlen a jó minőségű, tartós alkotás elkészítéséhez az anyagok és a hozzájuk kapcsolódó technológiák helyes használata. Hitem szerint egyébként ez kutyakötelességünk is, hiszen ha kiadunk egy munkát a kezünk közül, hogy nézne ki, ha később tönkre menne?

Másrészt sokkal több lehetőségünk nyílik az anyagismerettel, hiszen olyan dolgokat tudunk megvalósítani általuk, amikre ezen ismeretek hiányában nem, lennénk képesek.

 

Az anyagismeret egy széleskörű tudásanyag és korántsem olyan félelmetes amilyennek hangzik, inkább izgalmasnak mondanám. Az anyagokkal való kísérletezés tele van izgalmas felfedezésekkel, felismerésekkel „AHA” élményekkel és az ezekkel együtt járó sikerélménnyel.

Mindamellett, hogy így tökéletes kontrollunk lesz a felhasznált anyagok felett, az sem mellékes, hogy végső soron jelentősen olcsóbban jövünk, ki ha magunk készítjük festőszereinket.

Nem tudok, most mindent leírni egy bejegyzésben ehhez egy könyv is kevés lenne, de néhány egyszerűbben elkészíthető, könnyebben hozzáférhető anyag receptjét megosztom most veletek, melyeket magam is szívesen használok.

De előbb egy kis anyagismeret.

Az olajokról és gyantákról, balzsamokról korábban már írtam.

Nézzük az oldószereket.

Az oldószereket, többnyire a gyanták oldására és a festék hígítására használjuk.

Van még egy fontos tulajdonságuk, a festékfilm „soványítása”.

Ez alatt azt értjük, hogy az olaj önmagában zsíros azaz „kövér” anyag. Ha egy részét oldószerrel helyettesítjük, akkor az adott festőszer szakzsargonban szólva „soványabb” lesz, hiszen a zsíros olaj arányát csökkentettük.

Ez sok esetben számíthat, de leginkább a réteges festőtechnikánál van jelentősége, ahol több réteget festünk egymásra, megvárva a száradási időket.

Itt be kell tartanunk egy fontos szabályt, „A kövérebbet a soványabbra” szabályról van szó.

Ez azt jelenti, hogy az első réteghez kell a legsoványabba festőszert használni az utolsóhoz a legkövérebbet.

Ugyanis a kövérebb olajosabb réteg többnyire lásabban szárad, és ha egy lassan száradó zsíros réteg lenne legalul, akkor a fölötte lévő réteg hamarabb megszáradna. A festékfilm száradás közben egyre ridegebbé válik, így ha a felső réteg ridegebb lesz, mint a még „mozgásban lévő” (zsugorodó) alsó réteg. Akkor repedések keletkezhetnek a felső rétegen.

Másrészt a túl zsíros festék hajlamosabb a ráncosodásra, ami szintén elcsúfíthatja munkánkat, tehát a lehetősége kerülendő.

A festék, festőszer soványítja minden olyan anyag, ami nem zsíros olaj, tehát, pl. balzsamok, lakkok, gyanták, illóolajok vagy akár egyéb adalékok ásványi őrlemények stb. Ugyanúgy az olajfestékek között is a sok olajat „felszívó” fajták pl. égetett sienna mely a pigment tömegéhez képest kb. 200% tömegrész olajat szív fel, míg a titánfehér csak kb. 20 %-ot. Ebből tudhatjuk, hogy az égetett sienna egy zsíros, ráncosodásra hajlamosabb szín, mint a titánfehér.

De térjünk vissza az illó olajokhoz, melyek közül vannak természetes növényekből, balzsamokból készített párlatok, pl balzsamterpentin és szintetikus ásványolajból készített oldószerek is, pl. lakkbenzin (white spirit).

A terpentin általában gyorsabban elillan, mint a szintetikus társai, ezáltal gyorsabb száradást ad, oldóhatása is agresszívebb erősebb.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek az illóolajok, semmilyen kötőképességgel nem bírnak, tehát minél többet hígítjuk velük az olajokat, olajfestékeket, azok kötőerejét annál jobban gyengítjük!

Tehát ahogy a csak olajjal való hígítás is hiba lehet egyes esetekben, ugyanúgy a csak terpentinnel való hígítás sem biztos, hogy jó.

Logikusan következik tehát, hogy a két anyagot kombináljuk, így egyfajta kompromisszumhoz jutunk, hiszen kötőanyag is lesz festőszerünkben az olajtól, de soványabb is lesz a terpentintől, mintha külön-külön alkalmaznánk őket.

Ha pedig rétegesen festünk, akkor az első rétegeknél használt festőszerben legyen nagyobb az illóolaj aránya, míg az utolsó rétegnél használtban az olaj arányát emeljük meg. Egyes művészek a fenti logika szerint minden réteghez beskálázzák a festőszert.

A gyanták, balzsamok szerepe.

A gyanták és balzsamok olyan plusz tulajdonságokkal ruházzák fel festőszerünket, melyeket az előbbi két anyag nem vagy csak részben tud teljesíteni.

Ilyen tulajdonságok lehetnek pl. száradás gyorsítás, kötőképesség miközben soványít (ugye a gyanta köt, de nem zsíros), fényesítő hatás, jobb terülő képesség (zománcszerűvé terül a felkent festék), bizonyos mértékű tixotróp tulajdonság, stb.

Szóval a gyantáknak komoly szerepe van a festészetben, de óvatosan kell bánni velük. Ugyanis a festőszerrel elkevert festéknek a gyanta tartalma nem haladhatja meg a 10-30%-ot! Ugyanis ha sok a gyanta különböző problémák merülhetnek fel, melyekről majd később írok.

Előjáróban annyit, hogy festők és restaurátorok a mai napig vitatkoznak a gyantákról, hogy egyáltalán szabad e, kell e, a régi mesterek (a 18-19 sz. előtt egyáltalán használták e?) stb.

Napjainkban azonban többnyire jelen vannak festőszereinkben, így most én is ilyen recepteket adok meg.

 

Az általános alaprecept.

1 rész lenolaj

1 rész damar lakk

1 rész terpentin

 

Ez nagyjából megfelel a hétköznapi festőszereknek, pl. valószínűleg az „Art-export festőszer” is hasonló arányban ezen anyagokból készül.

Mivel én régebb óta kísérletezem, ezért már rendelkezésemre állnak a megfelelő anyagok, és leginkább az alábbi receptet valamelyik változatát használom

Ezek a receptvariációk a Firenzében található akadémikus módszer szerinti „klasszikus realista” festészetet oktató akadémiák mestereitől származnak.

 

A patinás Firenzei „Zecchi” művészkellék üzlet saját festőszere „Zecchi Antichi Maestri Medium” néven árulja a “De Mayerne médiumot” a De Mayerne médium nevét Theodore de Mayerne orvosról kapta, aki a 16-17. században élt. Mayerne írt egy könyvet, melyben a kor ismert orvosság és festőszer receptjeit gyűjtötte össze.

 

Theodore de Mayerne

 

A de Mayerne kézirat

 

Ezt a gyűjteményt képzőművészeti körökben a “Mayerne kézirat” néven ismerik. A Mayerne kéziratban olvasható az alábbi recept, melyet állítólag maga Rubens diktálta le az orvosnak, mint egy általa gyakran használt receptet. A Zecchi cég aztán Antik Maestri Medium néven árulja, utalva arra, hogy a régi idők mesterei használták az anyagot.

 

Zecchi Antichi Maestri Medium

 

 

Antichi Maestri Medium

1 rész canada balzsam (lehet velencei terpentin vagy vörösfenyő balzsam is)

1 rész terpentin

2 rész napon sűrített lenolaj

 

 

Nézd meg a fenti videót, ahol bemutatom a festőszerek készítését.

A Firenzei „Charls H. Cecil Stúdió” mestere Charles Cecil a „a 17. sz. festészeti technikákat leíró de Mayerne kézirat” szerint készíti és használja a fenti receptet annyi módosítással, hogy canada balzsam helyett (a 17. században még nem volt ismert), mastix lakkot használ, ugyanazon arányok szerint.

 

Cecil médium

1 rész masztix lakk (lehet dammar lakk is)

1 rész terpentin

2 rész napon sűrített lenolaj

 

A masztix lakk és a canada balzsam is beszerezhető Magyarországon, de igen drágák.

A masztix lakk helyett használhatunk dammar lakkot is, nagyjából hasonló lesz az eredmény.

A canada balzsam helyett vörösfenyő balzsamot (Velencei terpentin), mely kissé lassabban szárad, de egyébként ugyanazt a hatást nyújtja.

Készítik még, ólom tálcában napon sűrített olajból is, mely így kissé gyorsabban száradó anyag lesz.

Adrian Gottlieb a fenti receptet az alábbi módosítással készíti.

 

Gottlieb médium

1 rész canada balzsam

1 rész terpentin

1 rész copál lakk (helyettesíthető Renesans borostyán lakkal)

1 rész napon sűrített lenolaj

 

Adrian Gottlieb festmény

 

Adrien Gottlieb kortárs klasszikus realista festő a Firenzei Charles H. Cecil stúdióban és a Firenzei Művészeti akadémián tanult. Adrian az alábbi módosított festőszer receptet használja. A kopál lakk vagy borostyánlakk hozzáadását a festőszerhez ezeknek a kemény gyanta lakkoknak a magas keménysége és visszaoldhatatlansága indokolja.

 

Én magam a Zecchi féle és a Gottlieb féle receptet szoktam készíteni mindkét esetben canada balzsam helyett vörösfenyő balzsamot használok és kb, 0,5 % Haarlem siccativot adok hozzá a gyorsabb száradás miatt.

Ez a festőszer fényesre szárad, és kellően estes enyhén tixotróp anyag, ez munka közben abban nyilvánul meg, hogy pár perc múlva rá tudok még egy réteget „kenni” az előző rétegre, anélkül, hogy összemosódna a két szín, illetve ragadóssága miatt nem folyik meg olyan könnyen az áttetszőre hígított festék.

A dammar lakk helyett a balzsam használatát az indokolja, hogy sok kutatás és restaurátorok véleménye szerint, míg a különböző gyanták számos későbbi problémát okozhatnak egy festményen, addig érdekes módon a balzsamok esetében nem kell ezekkel számolnunk.

Emellett a velencei terpentin vagy vörösfenyő balzsam egyedülálló terülő képességgel rendelkezik, ez azt jelenti, hogy ez ezzel kevert festék símán kiterül, sima, fényes, zománcszerű bevonatot adva a festékfilmnek.

 

A bejegyzésben bemutatott anyagok

 

Renesans Velencei terpentin

 

A Renesans Velencei terpentin itt szerezhető be

 

 

Umton sűrített lenolaj

 

Az Umton sűrített olaj itt szerezhető be

 

A Lengyel Renesans borostyán lakk

 

A Renesans Borostyán lakk itt szerezhető be.

 

Azt hiszem aki komolyan foglalkozik a festészettel annak egyébként is ajánlott az festészeti anyagismeret mélyebb megismerése.

Ha már itt tartunk a KINVA ART AKADÉMIÁN két olyan online tanfolyam is van amiből az egyik teljes egészében, a másik pedig részben alapos mélységben foglalkozik a festészetnek ezekkel az ismereteivel.

Az egyik ilyen tanfolyam a “Festészet anyagai és eszközei Online tanfolyam”. A másik ilyen tanfolyam pedig a “Régi Festőmesterek Technikái Online Festőtanfolyam”. Ha téged is érdekel akkor szeretettel látunk bármelyiken. Ha több információra vagy kíváncsi akkor kattints a kékkel kiemelt részekre!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg a lenti megosztási ikonokkal a facebookon is!

.

.