A cinóber vagy más néven vermilion vagy élénk vörös, egy a neolitikum óta ismert vörös pigment, melyet széles körben használtak az ókor óta. A középkori Európában a reneszánsz egyik sokat használt színe volt, míg Kínában a lakk technika, a tusfestmények és pecsétek színét adta.

 

Műszaki leírása

Szín: Vörös (sok változata van, melegebb narancsos vöröstől a hidegebb kissé kékes vörösig)

Kémiai neve: Mercuri szulfid (higany szulfid)

Kémiai képlete: HgS

Szin index száma: PR 106

Törésmutatója: 2,905 – 3,256

Olajfelvevő képessége: kb. 20 % lenolaj

Száradási ideje: Lassan szárad

Fedőképesség: Erősen fedő

Színállóság: Változó, tisztán hajlamos lehet a sötétedésre.

Toxicitás: Mérgező (higanyt tartalmaz az EU előírásai szerint kereskedelmi forgalomba csak korlátozásokkal kerülhet)

 

Elnevezése

A cinóbervörös más néven vermilion vörös neve francia eredetű vermeillon mely a vermeli, a latin vermiculus és vermis – féreg szóból származik. Eredete, egy hasonló vörös színű festőanyagra utal, amit egy pajzstetűféle váladékából készítettek, melynek a latin neve Kermes vermilio volt. Ennek egyik szinonimájaként született meg az Angol cinnabar kifejezés, melynek Magyar átirata a cinóber. Mivel a szín igen ismert lett a középkor folyamán, mint a legbecsesebb élénk vörös szín, így a cinóber ill vermilion kifejezésnek napjainkra gyakran az „élénk vörös” kifejezésnek lett a szinonimája.

 

Kémiája és gyártása

A cinóbervörösnek többféle árnyalata van, megjelenése lehet élénk, kissé narancsos világos vörös, (ez a meleg cinóber) vagy enyhén kéke, lilás vörös színű is, (hideg cinóber) illetve a két tartomány közötti árnyalatú. Az eltérő színek főleg a lelőhelyektől vagy előállítási módtól változnak.

Alapvetően az előállítása két féle módon történik.

Bányászattal (természetes cinóber) vagy szintetikusan (szintetikus cinóber).

Eredetileg a Spanyolországi Monte Amiata hegy bányáiból érkezett, vörös színű, higanyt tartalmazó érc formában. Ezt porrá zúzták, tisztították és ez adta a tulajdonképpeni pigmentet. Ismertek még Amerikai, Balkáni, Indiai és a leghíresebb Kínai lelőhelyek is. A cinóber a Higany bányászat mellékterméke, mindig higannyal együtt bányásszák, hiszen a cinóber érc természetes kialakulásához is szükség van higanyra.

 

Cinóber kristályok természetes ásványi formában

Cinóber kristályok természetes ásványi formában

 

A másik előállítási mód, a szintetikus folyamat volt. A szintetikus folyamatot a Kínaiak már Kr. e. a 4. századtól ismerték. A Görög alkimista Panopoliszi Zószimosz  i. sz. 3-4. században említi írásaiban, hogy létezik a cinóber mesterséges előállításának módja.

De a folyamat első pontos leírása a 9. században keletkezett a Perzsa alkimista Jabir ibn Hayyan tollából.

Jabir által leírt folyamat igen egyszerű. A higanyt és ként kevertek össze, majd elkezdték hevíteni. Ezután a vegyület elkezdett párologni, melyet lecsapattak és az így keletkezett sötét, majdnem fekete színű anyagot elkezdték megőrölni. Őrlés közben előbukkan a cinóbervörös élénk színe. Minél finomabbra őrölik, annál élénkebb és szebb színt kapnak.

Cennino Cennini olasz festő (1360 – 1427) híres könyvében az Il Libro dell’arte-ben ezt írja: „Tudd meg, hogyha a cinóber pigmentet 20 éven keresztül minden nap őrölöd, akkor is napról napra szebb lesz”.

A 17. század óta ismert egy újabb előállítási módszer az un. „Holland módszer” ahol a pigment előállításában a higany és a kénen kívül lúg is szerepet kap. Gyakorlatilag a mai napig ezzel a módszerrel készül a szintetikus cinóber.

 

Cinóber vörös pigment

Cinóber vörös pigment

 

A cinóbervöröset napjainkban főleg Kínában állítják szintetikusan elő, (kínai cinóber). A kínai cinóbert tartják a legszebbnek a cinóber változatok közül. A szintetikus cinóberek mindig szebbek tisztábbak, mint a bányászott változatok.

 

Története

A cinóbervörös pigmentet az ókor óta használja az emberiség. Az első ismert lelet, Kr. e. kb. 7000-8000 évvel keletkezett, a Törökországi  Catalhöyuk területén egy neolitikumból származó falu feltárásánál.  Az új kőkori ember főleg kőre festett figurákhoz használta.

 

Catalhöyuki leletek 1.

Catalhöyuki leletek 1.

 

Catalhöyuki leletek 2.

Catalhöyuki leletek 2.

 

A legkorábbi Kínai lelet a Yangshao kultúrából származik Kr. e. 5000 – 4000. Ahol főleg kerámiák és belső lakrészek díszítésére használták. A lelet a Saanxi tartománybeli Banpo falu feltárásakor bukkant fel.

 

Banpo-i lelet

Banpo-i lelet

 

A következő nagy Európai lelet, Kr. e. kb. 100-ból ered a Pompei romvárosban fellelt „Rejtélyek Villája” nevű épületből, ahol falfestményeken alkalmazták nagy mennyiségben.

 

Popei lelet – Falrészlet – A rejtélyek villájából

Popei lelet – Falrészlet – A rejtélyek villájából

 

A következő lelet I. sz. kb. 200-ból ered a Maya kultúra legszebbnek tartott piramisából, a Mexikói Palenque romjai közül.

 

Palenque-i lelet – A Vörös Királynő sírja – i. sz. 600-700 körül.

Palenque-i lelet – A Vörös Királynő sírja – i. sz. 600-700 körül.

 

Az ókori Rómában igen elterjedt, volt és drága, nagyra becsült pigmentként tisztelték. A festészeten és szobrok díszítésén kívül előszeretettel használták, kozmetikai célokra is.

Idősebb Plinius pl. ezt írta róla: „A cinóbert gondosan kell kezelni. Csak természetes állapotában szabad Rómába küldeni. Évente 10000 font mennyiségben. Az eladási árát törvény írja elő, mely szerint 1 font cinóber fix ára 70 sestertius.”

A rómaiak által használt cinóbert Spanyolországban a Monte Amiata hegy bányáiban bányászták. ezekben a bányákban csak rabok dolgoztak, és mivel a cinóber higany szulfidot tartalmaz ezért mérgező. A cinóber bányában dolgozó rabok, tulajdonképpen halálra ítéltek voltak. Hiszen előbb utóbb higanymérgezés következtében hunytak el.

 

A Monte Amiata hegy – Spanyolország

A Monte Amiata hegy – Spanyolország

 

A Bizánci birodalomban a cinóberből készített tintát a császári család és a hivatalnokok használták hivatalos levelekhez.

A középkori Európában kb. a 9. századtól ismerték a cinóber vörös szintetikus előállításának módját. A pigment ára megegyezett az arany füst lemez értékével, így nagy becsben tartották. A kódexekben, illuminált kéziratokban használták, főleg iniciálék díszítésére. A betűkhöz, vagy a szövegekben található egyéb szimbólumokhoz az olcsóbb míniumot (ólom vörös) használták.

 

Iniciálé Cinóber vörössel – Malmesbury biblia

Iniciálé Cinóber vörössel – Malmesbury biblia

 

 

A középkorban a pecsétviaszt azért nevezték „Spanyol viasznak” mert az élénk vörös színű pecsétviasz egyik összetevője, színezőanyaga a cinóber volt, aminek ismert korábbi forrása a Spanyolországi bányák voltak. Tehát a cinóber Spanyol eredete alapján nevezték el Spanyol viasznak, a pecsétviaszt.

 

 

A középkorban a pecsétviaszt azért nevezték „Spanyol viasznak” mert az élénk vörös színű pecsétviasz egyik összetevője, színezőanyaga a cinóber volt, aminek ismert korábbi forrása a Spanyolországi bányák voltak. Tehát a cinóber Spanyol eredete alapján nevezték el Spanyol viasznak, a pecsétviaszt.

Spanyol viasz 1.

 

 

Spanyol viasz 2.

Spanyol viasz 2.

 

Indiában a cinóbervörös pigmentnek fontos rituális jelentősége van, férfiak is használták a homlokra festve vallási szertartásoknál, de ezt használják a férjes asszonyok megkülönböztetésére, a sindoor és a binda vagy bindi festésére. A sindoor egy a homlokon és a hajon ( a haj elválasztó vonalánál a homlok felőli részen) végzett festés, mely elöszőr az esküvő napján kerül szertartásosan a férjessé vált asszonyra. A binda a sindornak az egyszerűsített változata, mely szimbolikusan utal a sindoorra. Ilyenkor csak egy cinóber vörös pont kerül a férjes asszony homlokának közepére, melyet a hétköznapokban minden nap köteles viselni.

 

Hindu nő – Sindoor szertartása

Hindu nő – Sindoor szertartása

 

Hindu nő bindával

Hindu nő bindával

 

A megözvegyült nő, megválik a sindoortól és a bindától, erre szintén külön szertartás van.

 

Kínában, a lakk technikában, a tusfestészetben és a hagyományos kínai tus pecsétek színéhez használták a cinóbert.

 

Kínai ékszer doboz a Qing dinasztia idejéből. A vörös lakkot cinóberrel színezték

Kínai ékszer doboz a Qing dinasztia idejéből. A vörös lakkot cinóberrel színezték

 

XIANG Shengmo (1597-1658) Önarckép Vörös Tájban – Cinóber vörös kínai tus

XIANG Shengmo (1597-1658) Önarckép Vörös Tájban – Cinóber vörös kínai tus

 

A cinóbervörös a középkori festők legfontosabb vörös színe volt, egészen a 20. századig, mikor is mérgezősége, és sötétedési hajlama miatt egyre inkább felváltották kadmium és pyrol vörös pigmentekkel.

 

Felhasználása az Európai festészetben

Az Európai festészetben a cinóbervörös használata a reneszánsz idején csúcsosodott ki, amikorra a legfontosabb vörös színné vált.  Bár használták a tempera festészetben is, és freskó színekhez is, mégis az olajfestészettel érkezett el a pigment diadalmenete.

Ennek legfőbb oka, hogy a pigment rendkívül reakció képes főleg a kén tartalmú pigmentekkel érintkezve hajlamos a feketedésre. Emlékezzünk csak a gyártását leíró részben, írtam, hogy amikor a higanyt kénnel keverik és lepárolják, egy fekete színű anyag jön létre, ami az őrlés hatására kapja meg a vörös színét!

Ezen kívül bizonyos esetekben, főleg önmagában használva fény érzékeny is, így hajlamos a megsötétedésre.

 

Egy kortárs cinóber vörös fény teszt. A sötétebb részek a több hónapig fény hatására kitett festéket mutatják, míg a világos részen a frissen felkent cinóber vörös. A teszthez Blockx és Michael Harding valódi cinóber vöröset használtak

Egy kortárs cinóber vörös fény teszt. A sötétebb részek a több hónapig fény hatására kitett festéket mutatják, míg a világos részen a frissen felkent cinóber vörös. A teszthez Blockx és Michael Harding valódi cinóber vöröset használtak

 

A középkorban számos kén tartalmú pigmentet használtak, pl. kénsárgák, de még az ultramarin kéknek is van kéntartalma, ahogyan az eredeti lapis lazuli pigmentnek is. Ezeknek a kéntartalmú pigmenteknek a hatására alakultak ki a cinóbervörös megsötétedései.

Azonban olajfestékben volt a legkevésbé érzékelhető ez a jelenség. Ennek oka, valószínűleg az, hogy az olajfestékek kötőanyagául szolgáló növényi olaj némileg megvédte az egymással való érintkezéstől ezeket a pigmenteket. Ugyanis a jó minőségű, „jól eldörzsölt” olajfesték mikroszkóp alatt vizsgálva úgy néz ki, hogy minden egyes pigment részecskét egy olajfilm réteg von be. Tehát ez a mikroszkopikus olajbevonat az egyes pigment részecskéken, tulajdonképpen szigetelőanyagként szolgál, mely megakadályozza a pigment részecskéket az egymással való érintkezésben. Hiszen tulajdonképpen nem a két pigment részecske ér egymáshoz, hanem csak az őket körülvevő olaj filmréteg.

Ennél fogva már érthetjük, hogy az olajfestészet 15. századtól kezdődő elterjedésének hatására, a cinóbervörös használata is fokozatosan előtérbe került. Hiszen ritkábban fordult elő az a bizonyos sötétedés.

További pontosan nem tisztázott okok is bonyolították a helyzetet.

Részben úgy tűnik, hogy a természetes, bányászott formában kinyert cinóber, kevésbé volt érzékeny az ilyen hatásokra. Másrészt, ha a festékek nem voltak elkeverve jól, nem alakult ki a minden pigmentet körülvevő olajfilm, akkor ez is okozhat megsötétedést a festékben.

Azt is megfigyelték, hogy pl,. ólomfehérrel keverve, ha testszínekhez használták, akkor sohasem okozott problémát.

A másik megfigyelhető jelenség, hogy vörös színű motívumok, pl. drapéria festésénél, lazúrfestés módszeréve, a gyakran a következőképpen jártak el a régi mesterek. Először kármin vörössel festettek egy réteget, majd erre a rétegre kentek rá lazúrosan egy réteg cinóber vöröset. Az ilyen módszernél sem volt megfigyelhető jelentős sötétedés.

A festményen a mester kármin vörösre lazúrozott cinóber vörössel, így az képes volt megőrizni tisztaságát. Caravaggio – Szent Jeromos, 1605-1606, olaj, vászon.

A festményen a mester kármin vörösre lazúrozott cinóber vörössel, így az képes volt megőrizni tisztaságát. Caravaggio – Szent Jeromos, 1605-1606, olaj, vászon.

 

Az is ismert tény, hogy az ókori Római falfestményeknél, ahol viasz volt a kötőanyag, ott sem feketedett meg a cinóbervörös. Következésképpen vagy azért mert viasszal jól, működik, vagy azért mert itt, még bányászott természetes formában használták a pigmentet.

A legtöbb gond a freskó és tempera technikában adódott, így ilyen technikáknál egyáltalán nem ajánlott.

 

A ló kantárján jól megfigyelhető a megbarnult cinóber vörös.  Paolo Uccello – A San Romanói csata, részlet, tojás tempera, dió olaj és lenolaj

A ló kantárján jól megfigyelhető a megbarnult cinóber vörös.  Paolo Uccello – A San Romanói csata, részlet, tojás tempera, dió olaj és lenolaj

 

Napjainkban a festők elsősorban portré és figurális festészetben használják a cinóbervörös pigmentet. Ilyenkor a bőrtónusok kikeveréséhez, általában ólom fehérrel és okker sárgával, vagy nápolyi sárgával, esetleg ólom-ón sárgával együtt használatos, ahol hibátlanul működik e szép pigment.

Anders Leonard Zorn híres Svéd festőművész által használt, napjainkban Zorn Paletta  néven elterjedt korlátozott palettának is egyik kulcs színe volt a cinóber vörös.

 

Anders Zorn híres korlátozott palettájából kikeverhető színtábla Zorn egyik kulcs színe volt a cinóber vörös.

Anders Zorn híres korlátozott palettájából kikeverhető színtábla Zorn egyik kulcs színe volt a cinóber vörös.

 

Anders Leonard Zorn – önarckép Cinóber vörös zakóval

Anders Leonard Zorn – önarckép Cinóber vörös zakóval

 

A következő bejegyzésben a cinóbervörös tesztjét mutatom be.

 

Hamarosan indul a „Régi Mesterek Technikái Online Festőtanfolyam” még van lehetőséged jelentkezni! Ismerkedj meg a régi mesterek zseniális festőtechnikáival! 

KATTINTS IDE, NÉZD MEG TE IS!

Ha tetszett a cikk kérlek, oszd meg a facebookon és vagy a goolge+-on!

Nézd meg legújabb online festőtanfolyamunkat! Bezárás